Manga,  Mondo-cikkek

Vámpírok, zombik és nácik egy helyen, avagy Vlad Ţepes reloaded (Hellsing – A manga)

Ha a nemzetközi vagy akár a magyar animés-mangás közösséget megkérdeznénk arról, melyek a legismertebb vámpíros-hentelős mangák, biztosra vehetnénk, hogy a Hellsing benne lenne az első háromban. De minek köszönheti ismertségét és nagy rajongótáborát ez a híres-hírhedt sorozat?

„Egy veszett tempóban pörgő, kíméletlenül vicces és véres vámpírtörténet” – írja a Hellsingről a magyar kiadás fülszövege. Valóban, a Hellsingben néhol szinte már-már repülünk az egymást követő események gyorsaságától – és persze itt-ott elrepül egy-két testrész is, meg pár ezer üvegszilánk, megannyi fegyvertöltény … Tehát az kétségtelen, hogy kíméletlenül véres dologról van szó. „Na de hogy lehet ez egyszerre vicces is?” – kérdezhetik azok, akik nem olvasták a Hellsinget. Egyszerűen: ki tudna komolyan venni egy olyan történetet, amelyben halhatatlan vámpírok, ijesztő zombik, fanatikus katolikusok és anglikánok, na meg Dél-Amerikából érkező nácik küzdenek egymás ellen? Senki. (Bár lehet, hogy valaki próbálta, de nem hinném, hogy sikerrel járt.) De nem is kell. Az abszurd humor (meg a gyilkolászós mangák) kedvelői előnyben!

Hirano és Alucard – a szerző és amit alkotott

A Hellsing manga története 1997-ben kezdődött, amikor bizonyos Hirano Kohta, mindaddig kevésbé ismert hentaimangaka gondolt egyet, és megalkotta a sorozat első fejezetét, amelyet a Young King OURs nevű magazinban publikált. A történet egyik főszereplője Alucard, a vámpír, aki Sir Integra Hellsing (a megszólítás ellenére ő egy nő) és a Hellsing Királyi Protestáns Lovagrend szolgálatában áll. A Lovagrend már több száz év óta küzd a vérszívókkal és élőholtakkal, a harcban pedig legfőbb fegyverük Alucard, aki rögtön az első fejezetben egy kollégára is szert tesz Seras Victoria, a rendőrből frissen vámpírrá avanzsált lány személyében. Ezután még az első kötetben feltűnik Anderson atya, a megszállott katolikus pap, aki vámpírokra vadászik. És még csak ezután jön a java! Lassacskán megérkeznek a nácik, élükön az őrült Őrnaggyal, akinek kedvenc időtöltése a háború, a népirtás, a gyilkolás; és rajtuk kívül még megannyi különböző, de általában szemüveges figura, jobbnál jobb fegyverekkel. Már ezekből leszűrhetjük, hogy Hirano nem teljesen százas, vagy legalábbis az agyszüleménye nem az. (És még arról nem is beszéltünk, hogy a mangazáró rövid írásainak fő témái például a maszturbálás, a brokkoli ára, és az, hogy egy év alatt szerinte nem történt semmi.)

De nézzük csak: mi is a céljuk ezeknek a fura karaktereknek? Mondhatjuk: a lényeg, hogy végezzenek egymással. A feladat tíz kötet alatt nagyjából teljesül, megannyi szereplő hal meg megannyi halálnemben. Viszont ez már-már annyira abszurddá és groteszkké teszi a történetet, hogy közben mi is jól szórakozunk – na persze nem kedvenceink halálán, hanem az itt-ott elrejtett idióta poénokon és a fel-felbukkanó helyzetkomikumon, mert ebből sincs kevés. Az egyik pillanatban még repkednek a golyók, majd lapozunk, és Seras álmában találjuk magunkat, ahol fegyverének lelke szól hozzá. Máskor Hirano habozás nélkül vezet el a legkomolyabb harc közepette egy csapat öreg japán turistát a lövöldöző gaidzsinok mellett, hogy ők is próbára tegyék rekeszizmainkat…

Főhősünk, Alucard sem mindennapi figura. Hogyan alkotja meg a szerző az engedelmes és egyben hatalmas vámpíruraságot? Fogja, és megfordítja a rettegett Vlad Ţepes, Drakula nevét, amivel egyszerre teremt párhuzamot a havasalföldi fejedelem és a főhős között, de egyben el is szakítja a valódi és a fiktív személyt egymástól.

Mindehhez jön még jó pár angol és japán kulturális utalás, jól összekutyulva, az egészet pedig Hirano megspékeli még egy csipet kritikával a katolikus egyház irányában (inkvizíció eltúlzott ábrázolása, háborús ellenségeskedés a protestánsokkal), ezzel együtt bírálja a vallási fanatizmust (példának lásd Andersont), meg egyúttal persze a nácizmust is (különbség viszont, hogy Hirano nácijai nem bizonyos fajokat vagy embercsoportokat akarnak megölni, hanem lényegében mindenkit, aki él és mozog). Ha valakinek még ez sem lenne elég, a mangaka Seras Victoria mellméretét szinte kötetről-kötetre növeli…

Egyszóval van itt minden, ami furcsa, abszurd és eltúlzott… Nem érdemes mély tartalmat keresni benne, de nagyon jól szórakozhatunk, ha hagyjuk, hogy a manga szórakoztasson – a maga idióta módján.

A világ és Alucard – adaptációk és reakciók

A manga fejezetei szép lassan érkeztek, évente egy-egy tankōbont kitöltve, így a sorozat csak 2008-ban ért véget. A tizenegy év meglátszik a manga rajzstílusán is: az első kötetben látható figurák szinte össze sem hasonlíthatóak a tizedik kötet rajzaival. Az évek során a Hellsing egyre több rajongóra tett szert, a hirtelen jött siker pedig tévés feldolgozás után kiáltott, így jött létre 2001-ben a Hellsing anime, amely azonban egy ponton elszakadt a mangától (mivel annak még nem volt folyatatása). Ezt a hiányt pótolja a 2006-ban indult OVA, amely már szorosan a manga cselekményét követi.

A Hellsingre sokan ma is mesterműként tekintenek, de emellett szintén széles azoknak a tábora, akik értelmetlennek találják (lássuk be, ebben van valami…). Sokan a túl sok pózőrködést, a rengeteg vért vetik szemére a sorozatnak, megint mások az egyházi szimbólumok és személyek ilyesfajta történetbe való beemelését vélik megbotránkoztatónak. Fontos ezért újból és újból leszögezni: a Hellsinget nem szabad komolyan venni, csak élvezni.

Magyarország és Alucard – a magyar kiadás

Hazánkba először 2008. április 19-én, egy Pecsás SakuraCon alkalmával látogatott el Alucard, majd egészen 2010. december 18-áig itt maradt, amikor is egy Animekarácsonyon búcsúzott a közönségtől a Millenárison. A szerző tizenegy évig tartó munkáját tehát kevesebb, mint három év alatt magukénak tudhatták a magyar rajongók, és még most se késő, hogy megismerkedjen vele az, aki még nem tette volna. A magyarországi fogadtatás a nemzetközihez hasonlóan vegyes volt: volt, aki már ismerte; volt, aki egyből beleszeretett; és volt olyan is, aki hülyeségnek tartotta. Bayer Antal például még az első kötet megjelenésekor azt írta blogján, hogy nem érti a Hellsinget. (Valóban sokakban felmerülhet a manga kapcsán, hogy bizonyos dolgok miért akkor és miért úgy történnek, de sok mindent lehet, hogy még maga az alkotó sem ért.) Mások Alucard jellemét látták eltúlzottnak, és azt kifogásolták, hogy néha túlságosan komoly akar lenni a manga, miközben épp hogy nem az. A kiadvány minőségét azonban nem lehet elvitatni, hiszen a Mangafan szokásához híven a Hellsing is egy kívül-belül igényes, az eredetihez hasonlóan védőborítóval ellátott manga, nagyon jó magyar szöveggel – már csak azt a fránya díszdobozt hiányoljuk. 

Én és Alucard – avagy papíron nagyobbat üt

2008 áprilisában, az első kötet megjelenésekor még nem gondoltam volna, hogy valamikor én is közreműködhetek a Hellsing (és egyéb mangák) megjelenésében. A Hellsing magyar nyelvi lektorálásába a nyolcadik kötettől kapcsolódtam be, és elmondhatom, hogy a munkát tekintve ez a sorozat volt számomra a legkönnyebb, hiszen a sok „Ááá!”, „Ooo!” és „Uaaah” helyesírásában nem lehet sok dolgot elrontani. Meg persze a képernyőn szívesebben lapoz át az ember vérrel teli oldalakat, mint hogy Death Note- vagy Nanabéli hosszú párbeszédeket nyálazzon át. Papíron viszont annál kellemesebb élmény a Hellsing, hiszen a cselekmény pörgésével együtt pörgethetjük a lapokat (ráadásul elég vaskos kötetekről van szó) – és még a szemünknek sem ártunk vele.

Hellsing
(manga, 1997–2008)
Írta és rajzolta: Hirano Kohta
Hossza: 10 kötet (magyarul megjelent: 10)
Kiadja: MangaFan

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2011/10. számában jelent meg. Hornos Dániel: Vámpírok, zombik és nácik egy helyen, avagy Vlad Ţepes reloaded (Hellsing – A manga), in: Mondo Magazin, 2011/10, p. 10-11.

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás