Nők a színpadon – 100 éves a Takarazuka Revü
Ha japán színházról beszélünk, általában mindenkinek a hagyományos színjátszás ugrik be: a maszkokat viselő nōszínészek, a kabuki, amelyben a női szerepeket is férfiak játsszák el, vagy éppen a zseniális komplexitásukról híres bunraku-bábok (Japánban ningyō jōruri néven is ismert). Van azonban mindezeken kívül még egy különleges, viszonylag új színház Japánban: a Takarazuka Revü, melynek társulata csak nőkből áll. Repertoárjukban a nyugati stílusú musicalektől kezdve a japán történelmet feldolgozó műveken keresztül mangaadaptációkig mindenféle stílus megtalálható. Ismerkedjünk meg velük!
Vasút és színház
A Takarazuka Revü megalapításának gondolata még a 20. század legelején, egészen pontosan 1913-ban fogalmazódott meg Kobayashi Ichizōban, az oszakai Minō-Arima Villamosvasút (Észak-Oszaka és környéke egyik legjelentősebb magán vasúttársaságának, a mai Hankyū Vasúttársaságnak elődje) akkori elnökében. De mégis mi köze van a vasútnak a színházhoz? Japánban az első vasútvonal 1872-ben nyílt meg, a vasúthálózat pedig ezt követően folyamatosan bővült. A vasúttársaságok minél nagyobb nyereségre szerettek volna szert tenni, minél több utast igyekeztek a vasút használatára csábítani. Ehhez pedig olyan látványosságok, programok kellettek, amelyekhez vonattal lehet a legkönnyebben eljutni. Takarazuka a fent említett vasútvonal egyik végállomása volt, Oszaka központjától kb. 30 km-re, emellett forró vizű forrásainak köszönhetően már korábban is meglehetősen népszerű úti célnak számított. A nyugati színdarabok, a Broadway-jellegű előadások pedig az 1910-es években szintén nagy teret hódítottak Japánban, így nem csoda, ha a vasút-vezér Kobayashi úgy gondolta, érdemes lehet összekapcsolni a vasutat, a fürdőket és a színházat, és Takarazuka városában egy a vasúttársaság által fenntartott színtársulatot létrehozni. Hogy még vonzóbb legyen az új színház, az alapító egy kis csavart is belevitt a tervbe: az új társulatnak csak nők lehettek a tagjai, így a férfi szerepeket is nők játszották el. Az ötlet sikeresnek bizonyult: az 1914-ben tartott első előadás után tíz évvel a társulat már saját színházépületben játszhatott, a népszerűség pedig töretlen maradt. Hamarosan Tokióban is megnyílt a Takarazuka Színház, 1938-ban pedig következett a társulat első európai előadása, amelyet hamarosan amerikai, kanadai, kínai vendégszereplések követtek. Mára pedig már szinte nincs olyan ember Japánban, aki nem ismerné a Takarazuka nevet.
A társulat és a repertoár
Mint azt fentebb is említettem, a társulatba csak nők nyerhetnek felvételt. Minden évben több ezren próbálkoznak bejutni a társulat kapujának számító Takarazuka Zeneiskolába, de csupán 40-50 jelentkező járhat sikerrel. A felvételt követően két évig kemény gyakorlás következik, ének- és táncórák, színjátszástan-órák várnak a tanulókra. Az iskola nem sétagalopp: szigorú szabályok alapján működik és különösen nagy fegyelmet vár el a tanulóktól. Az első év végén mindenki eldöntheti, a későbbiekben női szerepet (musumeyaku) vagy pedig férfi szerepet (otokoyaku) szeretne-e játszani. Aki otokoyaku lesz, le kell vágassa a haját, és férfias viselkedést, beszédet kell elsajátítson (ez egyébként némely színésznőnek hihetetlenül jól sikerül), illetve kap egy férfi művésznevet is. Ezenkívül az is eldől, a nagy társulaton belül ki melyik kisebb csoportba kerül. 5+1 kisebb társulat létezik, a Virág, a Hold, a Hó, a Csillag és a Kozmosz társulata, illetve a szenior színésznők csoportja, akik ugyan már nem tagjai egyik kisebb csapatnak sem, néha mégis besegítenek egy-egy színdarabban. Mindegyik csoportnak megvan a maga hierarchiája, a hierarchián belül pedig a legtehetségesebb, legnépszerűbb sztár, mind a musumeyakuk, mind az otokoyakuk között. Ilyen például a Ranju Tomu, a Virág Társulat sztárja, a rajongók egyik kedvence, akinek hangját, illetve annak mélységét talán még egy markánsabb hanggal megáldott férfi énekes is megirigyelhetné. A topsztárok népszerűségét talán az is mutatja, hogy miután Ranju a tavalyi év végén bejelentette, visszavonul a társulattól, utolsó előadásaira pillanatok alatt elkeltek a jegyek, a helyszínen pedig a több mint 20 000 forintnak megfelelő jenért árult emlék fotóalbum is igen kelendőnek bizonyult.
Napjainkig körülbelül 3000 művész volt már valaha tagja valamelyik kisebb társulatnak, sokan közülük a színházból való távozásukat követően is népszerűek maradtak énekesként, médiaszereplőként.
A Takarazuka Revüre mindent lehet mondani, de azt semmiképp sem, hogy a repertoárja egysíkú vagy unalmas lenne. Az évek hosszú során számos saját gyártmányú darab mellett nyugati és keleti történeteket egyaránt feldolgoztak a színpadon. Így tehát láthatott a közönség musicalt (pl. a West Side Storyt), nyugati regény- vagy filmfeldolgozást (pl. az Üvöltő szeleket), de bemutatták Japán legrégebbi regényének, a Gendzsi szerelmeinek (Genji monogatari), a Versailles-i rózsák (Berusairu no bara) című híres shōjomangának vagy Tezuka Osamu klasszikusának, a Black Jacknek színpadi változatát is. A sort színesíti még néhány operafeldolgozás, pekingi operából adaptált darab és koreai történelmi sztorikon alapuló mű is.
A színésznők munkáját egy szimfonikus zenekar és a háttérben dolgozó hatalmas stáb (sminkesek, varrónők, díszlettervezők) is segíti. Megjegyzendő, hogy a zenekarban nem csak nők lehetnek tagok, gyakori az olyan felállás is, hogy egy női karmester által vezényelt, csupa férfiakból álló zenekar kíséri a darabot. A zenekaron kívül a színpadtechnika is egyedülálló a Takarazuka Színházban: egy 26 lépcsőfokos óriás lépcsősor járul hozzá az igazi revühangulathoz, ezenkívül több emelővel, süllyesztővel is fel van szerelve a színpad.
Női színház, női rajongók
Kik is alkotják a Takarazuka fő rajongótáborát? Az énekes fiúbandákat elsősorban nők kedvelik, így esetleg az is megfordulhat a fejünkben, hogy egy csupa nőből álló színtársulatot a férfiak fognak fanolni. Nem így van, a Takarazuka legelhivatottabb rajongói nők, mégpedig olyan nők, akik a társulat színésznői által megformált férfi karakterekben az ideális, gyengéd, gáláns férfit látják. Épp ezért, akármilyen furcsának is tűnhet, a férfi szerepeket játszó színésznőkre általában egy seregnyi másik nő várakozik a backstage-nél, hogy autogramot gyűjtsenek be. Több elmélet is van azzal kapcsolatban, miért a nők közül kerül ki a színház rajongótáborának 90%-a. Az egyik ilyen elmélet szerint a színház felszínre hozza a nőkben rejlő esetleges vonzalmat a saját nemük iránt – én azonban ezzel a felfogással mindenképpen vitába szállnék. A rivális elmélet ugyanis, véleményem szerint, sokkal valószerűbb a japán társadalmat szemlélve. A színházzal foglalkozó szakemberek szerint a napjainkban is erősen férfiközpontú japán társadalomban élő nők számára talán egyfajta álomvilág az, ami megjelenik a színpadon. A „jó feleség és jó anya” ideáljának megfelelni próbáló japán nők azért kedvelhetik a Takarazukát, mert hozzájuk hasonló nők formálnak meg olyan szerepeket, amilyeneket ők a valóságban, a japán társadalomban nem tölthetnek be. Így tehát a Takarazukáért való rajongás egyfajta kiszakadás a mindennapokból, a hagyományos társadalmi szerepekből.
Száz év
A Takarazuka Revü 2014-ben fennállása századik évfordulóját ünnepli. Ez alkalomból nagyszabású előadásokat, rendezvényeket szerveznek, és továbbra is igyekeznek a lehető legtöbb érdeklődőt becsalogatni színházaikba. A társulat darabjai iránt az érdeklődés töretlen: az előadásokra a jegyek pillanatok alatt elkelnek, a színháztermek leghátsó sorai (amelyek olyan messze vannak a színpadtól, hogy csak színházi látcsővel lehet bármit is látni a színpadból) is tömve vannak. Mind a takarazukai, mind a tokiói színház tehát gőzerővel üzemel, az előadások hirdetéseivel pedig lépten-nyomon találkozhatunk Japánban – de leginkább a színháztulajdonos Hankyū cég vonatjain. A 100. évforduló tiszteletére még különleges, Takarazuka-logóval díszített vonatok is forgalomba álltak az Oszaka—Takarazuka-vonalon. A Takarazuka Revü tehát úgy tűnik, elindult azon az úton, hogy a kabukihoz hasonlóan egyfajta klasszikus japán színjátszásként tekintsenek rá.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2014/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: Nők a színpadon – 100 éves a Takarazuka Revü, in: Mondo Magazin, 2014/04, p. 32-33.