Jkult,  Mondo-cikkek

Nők a színpadon – 100 éves a Takarazuka Revü

Ha japán színházról beszélünk, általában mindenkinek a hagyományos színjátszás ugrik be: a maszkokat viselő nōszínészek, a kabuki, amelyben a női szerepeket is férfiak játsszák el, vagy éppen a zseniális komplexitásukról híres bunraku-bábok (Japánban ningyō jōruri néven is ismert). Van azonban mindezeken kívül még egy különleges, viszonylag új színház Japánban: a Takarazuka Revü, melynek társulata csak nőkből áll. Repertoárjukban a nyugati stílusú musicalektől kezdve a japán történelmet feldolgozó műveken keresztül mangaadaptációkig mindenféle stílus megtalálható. Ismerkedjünk meg velük!

Vasút és színház

A Takarazuka Revü megalapításának gondolata még a 20. század legelején, egészen pontosan 1913-ban fogalmazódott meg Kobayashi Ichizōban, az oszakai Minō-Arima Villamosvasút (Észak-Oszaka és környéke egyik legjelentősebb magán vasúttársaságának, a mai Hankyū Vasúttársaságnak elődje) akkori elnökében. De mégis mi köze van a vasútnak a színházhoz? Japánban az első vasútvonal 1872-ben nyílt meg, a vasúthálózat pedig ezt követően folyamatosan bővült. A vasúttársaságok minél nagyobb nyereségre szerettek volna szert tenni, minél több utast igyekeztek a vasút használatára csábítani. Ehhez pedig olyan látványosságok, programok kellettek, amelyekhez vonattal lehet a legkönnyebben eljutni. Takarazuka a fent említett vasútvonal egyik végállomása volt, Oszaka központjától kb. 30 km-re, emellett forró vizű forrásainak köszönhetően már korábban is meglehetősen népszerű úti célnak számított. A nyugati színdarabok, a Broadway-jellegű előadások pedig az 1910-es években szintén nagy teret hódítottak Japánban, így nem csoda, ha a vasút-vezér Kobayashi úgy gondolta, érdemes lehet összekapcsolni a vasutat, a fürdőket és a színházat, és Takarazuka városában egy a vasúttársaság által fenntartott színtársulatot létrehozni. Hogy még vonzóbb legyen az új színház, az alapító egy kis csavart is belevitt a tervbe: az új társulatnak csak nők lehettek a tagjai, így a férfi szerepeket is nők játszották el. Az ötlet sikeresnek bizonyult: az 1914-ben tartott első előadás után tíz évvel a társulat már saját színházépületben játszhatott, a népszerűség pedig töretlen maradt. Hamarosan Tokióban is megnyílt a Takarazuka Színház, 1938-ban pedig következett a társulat első európai előadása, amelyet hamarosan amerikai, kanadai, kínai vendégszereplések követtek. Mára pedig már szinte nincs olyan ember Japánban, aki nem ismerné a Takarazuka nevet.

A társulat és a repertoár

Mint azt fentebb is említettem, a társulatba csak nők nyerhetnek felvételt. Minden évben több ezren próbálkoznak bejutni a társulat kapujának számító Takarazuka Zeneiskolába, de csupán 40-50 jelentkező járhat sikerrel. A felvételt követően két évig kemény gyakorlás következik, ének- és táncórák, színjátszástan-órák várnak a tanulókra. Az iskola nem sétagalopp: szigorú szabályok alapján működik és különösen nagy fegyelmet vár el a tanulóktól. Az első év végén mindenki eldöntheti, a későbbiekben női szerepet (musumeyaku) vagy pedig férfi szerepet (otokoyaku) szeretne-e játszani. Aki otokoyaku lesz, le kell vágassa a haját, és férfias viselkedést, beszédet kell elsajátítson (ez egyébként némely színésznőnek hihetetlenül jól sikerül), illetve kap egy férfi művésznevet is. Ezenkívül az is eldől, a nagy társulaton belül ki melyik kisebb csoportba kerül. 5+1 kisebb társulat létezik, a Virág, a Hold, a Hó, a Csillag és a Kozmosz társulata, illetve a szenior színésznők csoportja, akik ugyan már nem tagjai egyik kisebb csapatnak sem, néha mégis besegítenek egy-egy színdarabban. Mindegyik csoportnak megvan a maga hierarchiája, a hierarchián belül pedig a legtehetségesebb, legnépszerűbb sztár, mind a musumeyakuk, mind az otokoyakuk között. Ilyen például a Ranju Tomu, a Virág Társulat sztárja, a rajongók egyik kedvence, akinek hangját, illetve annak mélységét talán még egy markánsabb hanggal megáldott férfi énekes is megirigyelhetné. A topsztárok népszerűségét talán az is mutatja, hogy miután Ranju a tavalyi év végén bejelentette, visszavonul a társulattól, utolsó előadásaira pillanatok alatt elkeltek a jegyek, a helyszínen pedig a több mint 20 000 forintnak megfelelő jenért árult emlék fotóalbum is igen kelendőnek bizonyult.

Napjainkig körülbelül 3000 művész volt már valaha tagja valamelyik kisebb társulatnak, sokan közülük a színházból való távozásukat követően is népszerűek maradtak énekesként, médiaszereplőként.

A Takarazuka Revüre mindent lehet mondani, de azt semmiképp sem, hogy a repertoárja egysíkú vagy unalmas lenne. Az évek hosszú során számos saját gyártmányú darab mellett nyugati és keleti történeteket egyaránt feldolgoztak a színpadon. Így tehát láthatott a közönség musicalt (pl. a West Side Storyt), nyugati regény- vagy filmfeldolgozást (pl. az Üvöltő szeleket), de bemutatták Japán legrégebbi regényének, a Gendzsi szerelmeinek (Genji monogatari), a Versailles-i rózsák (Berusairu no bara) című híres shōjomangának vagy Tezuka Osamu klasszikusának, a Black Jacknek színpadi változatát is. A sort színesíti még néhány operafeldolgozás, pekingi operából adaptált darab és koreai történelmi sztorikon alapuló mű is.

A színésznők munkáját egy szimfonikus zenekar és a háttérben dolgozó hatalmas stáb (sminkesek, varrónők, díszlettervezők) is segíti. Megjegyzendő, hogy a zenekarban nem csak nők lehetnek tagok, gyakori az olyan felállás is, hogy egy női karmester által vezényelt, csupa férfiakból álló zenekar kíséri a darabot. A zenekaron kívül a színpadtechnika is egyedülálló a Takarazuka Színházban: egy 26 lépcsőfokos óriás lépcsősor járul hozzá az igazi revühangulathoz, ezenkívül több emelővel, süllyesztővel is fel van szerelve a színpad.

Női színház, női rajongók

Kik is alkotják a Takarazuka fő rajongótáborát? Az énekes fiúbandákat elsősorban nők kedvelik, így esetleg az is megfordulhat a fejünkben, hogy egy csupa nőből álló színtársulatot a férfiak fognak fanolni. Nem így van, a Takarazuka legelhivatottabb rajongói nők, mégpedig olyan nők, akik a társulat színésznői által megformált férfi karakterekben az ideális, gyengéd, gáláns férfit látják. Épp ezért, akármilyen furcsának is tűnhet, a férfi szerepeket játszó színésznőkre általában egy seregnyi másik nő várakozik a backstage-nél, hogy autogramot gyűjtsenek be. Több elmélet is van azzal kapcsolatban, miért a nők közül kerül ki a színház rajongótáborának 90%-a. Az egyik ilyen elmélet szerint a színház felszínre hozza a nőkben rejlő esetleges vonzalmat a saját nemük iránt – én azonban ezzel a felfogással mindenképpen vitába szállnék. A rivális elmélet ugyanis, véleményem szerint, sokkal valószerűbb a japán társadalmat szemlélve. A színházzal foglalkozó szakemberek szerint a napjainkban is erősen férfiközpontú japán társadalomban élő nők számára talán egyfajta álomvilág az, ami megjelenik a színpadon. A „jó feleség és jó anya” ideáljának megfelelni próbáló japán nők azért kedvelhetik a Takarazukát, mert hozzájuk hasonló nők formálnak meg olyan szerepeket, amilyeneket ők a valóságban, a japán társadalomban nem tölthetnek be. Így tehát a Takarazukáért való rajongás egyfajta kiszakadás a mindennapokból, a hagyományos társadalmi szerepekből.

Száz év

A Takarazuka Revü 2014-ben fennállása századik évfordulóját ünnepli. Ez alkalomból nagyszabású előadásokat, rendezvényeket szerveznek, és továbbra is igyekeznek a lehető legtöbb érdeklődőt becsalogatni színházaikba. A társulat darabjai iránt az érdeklődés töretlen: az előadásokra a jegyek pillanatok alatt elkelnek, a színháztermek leghátsó sorai (amelyek olyan messze vannak a színpadtól, hogy csak színházi látcsővel lehet bármit is látni a színpadból) is tömve vannak. Mind a takarazukai, mind a tokiói színház tehát gőzerővel üzemel, az előadások hirdetéseivel pedig lépten-nyomon találkozhatunk Japánban – de leginkább a színháztulajdonos Hankyū cég vonatjain. A 100. évforduló tiszteletére még különleges, Takarazuka-logóval díszített vonatok is forgalomba álltak az Oszaka—Takarazuka-vonalon. A Takarazuka Revü tehát úgy tűnik, elindult azon az úton, hogy a kabukihoz hasonlóan egyfajta klasszikus japán színjátszásként tekintsenek rá.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2014/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: Nők a színpadon – 100 éves a Takarazuka Revü, in: Mondo Magazin, 2014/04, p. 32-33.

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás