Narancssárga sütőtökök fekete pöttyökkel – Kusama Yayoi, az avantgárd királynője
A kortárs japán képzőművészek egyik belföldön és külföldön is legismertebb és legelismertebb alakja Kusama Yayoi, az avantgárd királynője, aki idén töltötte be 90. életévét. A pop-art stílusát, időnként pedig szürrealista jegyeket is magán viselő, legtöbbször pöttyökkel díszített installációi és festményei Japán és a világ számos táján is feltűnnek, ám Kusama művészete Magyarországon még kevésbé ismert. Ebben a cikkben Kusama Yayoi kalandos életútját és munkásságát mutatjuk be.
Művészet a félelmek leküzdéséért
Kusama Yayoi 1929-ben született a közép-japáni Matsumoto városában, jómódú családba. Yayoi, aki a Kusama-házaspár négy gyermeke közül a legfiatalabb volt, már egészen gyermekkorától fogva érdeklődött a művészetek, a rajzolás iránt; szívesen töltötte idejét a közeli rizsföldek, mezők leskiccelésével. Bár a család, ahová született, jómódú volt, a kislány gyerekkora mégsem volt boldognak nevezhető. Már gyerekkorában megmutatkozott ugyanis betegsége, a skizofrénia, ami miatt gyakran hallucinációk, furcsa látomások és hangok gyötörték. Az egyik ilyen hallucinációja során azt látta, mintha mindent apró pöttyök lepnének el; máskor úgy tűnt neki, hogy virágok szólnak hozzá. Ezek a szürreális élmények nagy hatást gyakoroltak későbbi művészetére: a pettyekkel borított objektumok művészetének legmeghatározóbb elemei; ahogy az élénk színekben pompázó, hatalmas virágokkal és állatokkal is gyakran találkozhatunk a Kusama-tárlatokon. Kusama ugyanis a művészet erejével igyekezett megküzdeni ezekkel a rémisztő látomásokkal: úgy vélte, azzal, hogy megfesti, illetve megformálja azokat a hihetetlen képeket, amelyekkel nap, mint nap szembesülnie kell, megszűnik azok ijesztő mivolta. Így a művész számára az alkotás egyfajta önterápiát is jelentett, ez segített számára megküzdeni a gyakran rátörő szuicid gondolatokkal is. Itt említhetjük meg Kusama egyik gyakori kifejezésmódját, melyet önmegsemmisítésnek (jikoshōmetsu, self-obliteration) nevez: azáltal, hogy egy pöttyös háttér előtt álló személyt szintén összepöttyöz, a személy szerinte eggyé válik a pöttyökkel, így megszűnik saját énje.
Nemcsak betegségének, de szüleivel, egészen konkrétan pedig édesanyjával való kapcsolatának megértése is kardinális ahhoz, hogy Kusama műalkotásai mögé lássunk. Kusama Yayoi édesanyja meglehetősen szigorú asszony volt, aki nem nézte jó szemmel, hogy lánya a művészettel foglalatoskodik. Rajzait gyakran elkobozta, még mielőtt Yayoi befejezhette volna őket. A kor eszményképének megfelelően azt tekintette egy nő legfőbb erényének, ha mihamarabb férjhez megy (lehetőleg a család által kiválasztott férfihoz) és gyerekeket szül. A szülők kapcsolata sem volt felhőtlen: mivel Yayoi apja gyakran szeretőkhöz járt, ilyenkor az anya a kislányt küldte édesapja után kémkedni. Erre a gyerekkori élményre vezethető vissza Kusama szexualitástól való félelme, s megmagyarázza a művész azon alkotásait, amikor is hétköznapi tárgyakat vászonból készített „hurkák”, fallikus szimbólumok lepnek el. Ezek a szürreális installációk ugyanis Kusama Yayoi a férfi nemi szervtől való irtózását hivatottak megjeleníteni.
Az amerikai álom és visszatérés Japánba
Kusama a középiskola elvégzését követően Kiotóba ment, ahol japán festészetet tanult, de rájött, hogy a szigorú szabályokkal dolgozó nihonga nem az ő világa. Úgy döntött, külföldön is szerencsét próbál, így 28 évesen az Egyesült Államokba utazott, és New Yorkban kezdett tevékenykedni. Itt lehetősége nyílt megismerkedni a kor számos híres művészével, többek között Andy Warhollal is: alkotásaik egymás művészetére is hatást gyakoroltak. Kusama pöttyökkel borított műalkotásai, valamint „végtelen hálói” hamar népszerűek lettek Amerikában is. Az USA-ban ez az időszak a vietnámi háború és az az elleni tiltakozások, a hippik kora volt. Kusama maga is részt vett ezeken a megmozdulásokon, és művészi performanszokat is szervezett; ilyen volt például az, amikor a háború elleni tiltakozásképp meztelen emberekre festett pöttyöket a nyílt utcán. Az ehhez hasonló forradalmian új kifejezésmódokat bár sokan kedvelték, nem kevesen voltak azok is, akik kritizálták: a 60-as évek Japánjában például kimondottan elítélően szóltak róla. Kusama azonban nem foglalkozott az őt érő kritikákkal, igyekezett a művészetében csak a saját intuícióira hagyatkozni.
Az 1970-es években Kusama visszatért Japánba. Alkotópartnere, Joseph Cornell halála után összeomlott, és pszichiátriai kezelés alá került, de így is tovább folytatta alkotó tevékenységét. A festmények és performanszok mellett különleges installációkkal is kísérletezni kezdett. Tükörszobákat alakított ki, melyben az ott elhelyezett objektumok tükörképei a végtelenségig folytatódnak, szinte elnyelve a nézőt. Ezek az installációk hozták meg Kusama számára a legnagyobb elismerést, és napjainkban is a Kusama-kiállítások legnépszerűbb elemei közé tartoznak. Emellett nyitott az irodalom felé is: regényírásba kezdett.
A jelenleg 90 éves művésznő még ma is aktívan alkot. Önkéntes alapon egy pszichiátriai intézet állandó páciense; itt éli mindennapjait, s innen jár el műtermébe dolgozni. Számos neves kitüntetés birtokosa, Tokió díszpolgára.
Sütőtökök az Instagramon
Habár a 60-as, 70-es években éles kritikák érték Kusama Yayoi munkásságát, nem túlzás mondani, hogy napjainkban ő az egyik legnagyobb „rajongótáborral” bíró japán kortárs művész. Alkotásait több japán múzeumban is megtekinthetjük, ezek egyike a művésznő szülővárosában, Matsumotóban található szépművészeti múzeum, ahol periodikusan cserélődő, de állandó Kusama-tárlat látható. (Többek között itt volt látható a tavalyi évben a Kusama nagyméretű festményeit is bemutató Az én örök lelkem /Waga eien no kokoro/ című tárlat.) Egészen az idei év februárjának végéig volt látható Az örökkévaló sütőtök kiállítása /Eien no kabochaten/ Kiotó legfrekventáltabb helyén, a Gion-negyedben található Forever Modern Művészetek Múzeumában. A korlátozott ideig látogatható múzeum koncepciója az volt, hogy Kusama modern művészetét egy hagyományos, japán stílusú épületben helyezik el; az egyik legemlékezetesebb mű a Csónak, melyen lelkem utazik, ami egy tradicionális nószínpadon elhelyezett, tarkabarka fallikus vászonhurkákból összeállított csónak. Sajnos a múzeum helyszínéül szolgáló épület bérleti szerződése lejárt, így márciustól a hely már nem látogatható.
Továbbra is megtekinthetők viszont Kusama Yayoi munkái az egyedül az ő munkásságának szentelt Kusama Yayoi Múzeumban, Tokióban. Népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a múzeumba csak külön időintervallumra szóló, elővételes jeggyel léphetünk be.
A múzeumi kiállításokon kívül sok helyen találkozhatunk Kusama Yayoi szabadtéri installációival is. A narancssárga vagy piros alapon fekete pöttyös, amorf, óriás sütőtököket például megcsodálhatjuk Matsumotóban, a modern művészetekről híres Naoshima szigeten, de Kiotóban is látható volt már egy. Furcsa, már-már megszólaló, színpompás virágok, kutyák és kislányok kültéri szobrai is számos helyen fellelhetők: szintén Matsumotóban, valamint Észak-Japánban, a Towada Art Centernél vagy délen a Kirishima Art Forestben.
A Kusama-installációk, így például a szabadtéri sütőtökök remekül mutatnak az Instagramon, emiatt sok fiatal kifejezetten Insta-fotózás, szelfizés céljából keresi fel ezeket a helyeket. Újabban gyakran maguk a Kusama-kiállítások is szabadon fotózhatók, megoszthatók; a tükörszobákban pedig valóban érdekes képeket készíthetünk. Ugyan az önmegsemmisítés eszközét alkalmazó, a nárcizmus ellen fellépő művész részéről különösnek tűnhet, hogy épp a tömegkommunikációt, a közösségi médiát és az egy lére készülő szelfiket használja eszközéül, úgy tűnik, ez mégis működik, hisz művészete ezáltal eljut olyanokhoz is, akikhez más úton nem jutna. Így válik akár az Instagram is Kusama művészetének eszközévé – és ehhez néha elég egy hatalmas, pöttyös sütőtök.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2019/10. számában jelent meg. Hornos Dániel: Narancssárga sütőtökök fekete pöttyökkel – Kusama Yayoi, az avantgárd királynője, 2019/10, p. 42-43.
