Macskaszigetek Japánban – Tashirojima és Aoshima
A macskarajongók talán már álmodoztak olyan helyről, ahol több mint száz nyávogó cirmos veszi körül az embert. Nos, Japánban két olyan sziget is van, ahol ez az álom valósággá válhat. Idén nyáron sikerült eljutnom az interneten csak „macskamennyországként” emlegetett Tashirojimára és Aoshimára, ebben a cikkben pedig bemutatom nemcsak e két szigetet, de a macskaszigetek kialakulása mögött rejlő társadalmi problémákat is.
Tashirojima, a keleti macskasziget
Japánban a 2000-es években jelentek meg először híradások arról, hogy Miyagi megyében található egy sziget, ahol rengeteg macska él: ez Tashirojima. Miután a nagyobb tévéadók is bemutatták riportjaikban a macskaszigetet, a hely egy csapásra ismertté vált, és egyre több turista kezdett el érdeklődni a cicákban bővelkedő sziget iránt. 2009-ben külföldi forgatócsoportok is érkeztek, Tashirojima híre így a tengerentúlra is eljutott. Jelen cikk szerzője is 2010 körül értesült először a macskaszigetről.
A híressé vált kis sziget Északkelet-Japánban, a Sendai-öbölben helyezkedik el, Ishinomaki városából komppal közelíthető meg. A csupán három négyzetkilométernyi szigeten két kis település található: Nitoda és Ōdomari. A 2011-es földrengés és szökőár nagy károkat okozott a szigeten, azóta Ōdomari kikötője nem üzemel, a turisták mind Nitodába érkeznek.
A kikötőben már egyből találkozhatunk néhány macskával, az út mentén tovább haladva pedig egy irányjelző tábla fogadja az utazót: „← sok – MACSKÁK – kevés →”. Balra indulva Nitodába jutunk, a jobb oldali utat választva pedig elsétálhatunk egészen a macskaszentélyig. A halászfalvakban ugyanis a kezdetektől fogva nagyra becsülték a macskákat, hiszen segítettek megvédeni a kifogott halakat az egerektől, ezért tiszteletükre egy kis szentélyt emeltek.
A szigeten napjainkban körülbelül 80 fő és több mint száz macska él. Talán a hely „legmacskásabb” része a kikötő környéke, hisz négylábú barátaink tudják, itt kaphatnak finom falatokat a turistáktól. A sziget két kis falvát aszfaltozott út köti össze, időnként egy-egy autót is megpillanthatunk, amint lassan, az úton bolyongó macskákra ügyelve közlekedik. Igazából akármerre is indul el az ember a szigeten, előbb-utóbb biztos találkozik macskákkal. Főleg a szürke, a fekete és a fehér színek különféle variációiban pompázó négylábúakkal találkozhatunk, vörös macskák nem élnek a szigeten. Ilyen nagyszámú macskapopuláció esetén nem csoda, hogy gyakoriak a verekedések, harcok az állatok között. Szemtanúja lehettem, amint két verekedő macskára az egyik szigetlakó néni helyi nyelvjárásban rászólt: „Nem szabad a vendégek szeme előtt verekedni!”. Sajnos ezeket a verekedéseket nem mindig ússzák meg a cicák ép bőrrel, sok sebesült macskával is találkozhatunk.
A sziget délnyugati részén, egy magasabban fekvő területen található a Manga Island, egy macskafej alakú házakból álló épületegyüttes, melyek vendégházként üzemelnek, így azok a macskamániások, akik több napot is el szeretnének tölteni a szigeten, itt megtehetik. Tashirojimán azonban néhány automatát leszámítva nem találhatók üzletek, erre az ide látogatónak fel kell készülnie. Ahogy arra is, hogy a macskák egyből odasereglenek, ahol ételszagot éreznek. Jómagam is állva ebédeltem meg, mert ahogy leültem, nyomban hét macska rohamozta meg a padot, illetve az ételesdobozt…
Nyolc órán keresztül a cicákkal: Aoshima
Ha valaki kevésnek találja a tashirojimai macskamennyiséget, vagy túl nagy számára a sziget, akkor ellátogathat a Nyugat-Japánban található másik macskaszigetre, Aoshimára is. Aoshima a Seto-beltengeren található, Shikoku fősziget partjaitól 13,5 kilométerre. A mindössze fél (!) négyzetkilométernyi területű, apró szigeten nem járnak autók, de még biciklik sem, nincsenek éttermek, üzletek, automaták. A legfrissebb adatok szerint 15 idős ember él Aoshimán, de az is lehet, hogy még kevesebb. Ott jártamkor ugyanis megkérdeztem egy szigetlakó nénit, pontosan hányan is élnek itt, mire ő azt felelte: „Hmm… Tizenvalahányan. Régebben 16-an voltunk, de azóta haltak is meg.” A sziget négylábú lakossága viszont jelentős: Aoshimán is több mint 100 macska él.
Aoshima neve 2013-ban került a média látóterébe, azóta pedig ha macskaszigetről hallunk, valószínű, hogy nem Tashirojimáról, hanem Aoshimáról van szó. Mivel az amúgy is parányi sziget jelentős részét erdő borítja, a macskapopuláció egy meglehetősen pici területen csoportosul, így tényleg nagyon nagy a népsűrűség, már ami a macskákat illeti. Miután a sziget híressé vált, számos macskarajongó vágott neki az útnak, hogy eljusson Aoshimára. A macskaszigetre mindennap komp közlekedik, de a járat naponta csak kétszer jár, és csak 34 fő fér fel rá. Aki biztosra akar menni, az reggel érkezik, és délután megy haza: ez azt jelenti, hogy nyolc órát tölt a szigeten. A macskákon és egy-két szentélyen, elhagyatott házakon és a tengeren kívül más látnivaló nincs a szigeten, az idő azonban hamar elrepül a cicák társaságában. Tashirojimától eltérően itt a vörös macskák dominálnak, és a feketék vannak kevesen. Szintén eltérést mutat a másik szigettől, hogy itt a macskák közül sokan nagyon barátságosak, és szívesen játszanak az emberekkel, az oda látogatók nagy-nagy örömére. A macskákat egy kijelölt helyen szabad etetni, a maradék macskaeledelt pedig egy szekrénybe helyezhetjük: a szigetlakók ezzel etetik a cirmosokat, amikor kevés a látogató, vagy amikor nem közlekedik a komp.
A macskaszigetek szomorú sorsa
Egy macskasziget a cicarajongók számára maga a mennyország, azonban érdemes arról a jelenségről is szót ejtenünk, ami a macskaszigetek kialakulásának hátterében áll. Hogyan szaporodhattak úgy el a cirmosok, hogy már többször annyian vannak, mint a szigetlakók? Az ok az elvándorlásban, a gazdaság átstrukturálódásában és a népesség elöregedésében keresendő. Mindkét sziget az Edo-kortól fogva lakott, Tashirojimát az 50-es években még kb. ezer, Aoshimát pedig több mint nyolcszáz, főleg halászatból élő ember lakta. Az utóbbi néhány tíz évben azonban a fiatalok rendre elköltöztek a nehezen megközelíthető, karrier- és szórakozási lehetőséget nem nyújtó szigetekről a nagyvárosokba. A halászat, a mezőgazdaság helyett a szolgáltató szegmensben helyezkedtek el, tanulmányaik elvégzése után már nem tértek vissza a szigetekre. Így ott csak azok maradtak, akik már nehezen tudtak volna máshol új életet kezdeni: az idősek. Az emberek fogyásával párhuzamosan pedig elszaporodtak a macskák. Ahogy jár-kel az ember a két macskaszigeten, az aranyos szőrgolyók mellett megakad a szeme a rengeteg elhagyatott, romos épületen is. Tashirojimán az egykori vegyesbolt redőnye lehúzva, a cigarettaautomatát megette a rozsda, az általános iskolának már csak a táblája van meg, egy gazzal benőtt, romos ház kitörött ablakából magányos cirmos tekint le ránk. Aoshimán még fájdalmasabb a helyzet: az épületek nagy része leromlott állapotban van, inkább az a feltűnő, ha egy rendezett épületet látunk – ebből tudjuk, hogy ott még lakik valaki. A lassan ötven éve elhagyatott általános iskola tantermében Shōwa-kori tankönyvek hevernek a földön; olyan, mintha csak egy szellemvárosban volnánk. Miközben tehát jókedvűen játszunk a macskamennyországban négylábú barátainkkal, a háttérben a természet szép lassan visszaveszi, ami az övé.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2017/05. számában jelent meg. Hornos Dániel: Macskaszigetek Japánban – Tashirojima és Aoshima, in: Mondo Magazin, 2017/05, p. 44-45.
