Korea másképp – Vérző penge

Ha azt mondom, Korea, egyeseknek az elektromos kütyük, másoknak a kommunizmus szörnyűségei jutnak eszébe. Egyre többen vannak ugyanakkor, akiknek a történelmi sorozatok ugranak be először (ld. Mondo 11/04). Királyi udvar, miniszterek, árulás és összeesküvés – a sorozatokból ismert kulcsszavakat a Titanic Filmfesztivál filmjében is megtaláljuk, azonban a Vérző penge nem csak erről szól.

Történetünk a 16. századba, a Csoszon-dinasztia korába nyúlik vissza. 1591-ben a japán Tojotomi Hidejosi követeket küldött Koreába Szondzso királyhoz. Azt akarta elérni, hogy a király engedélyezze a japán csapatok átvonulását Koreán, mivel meg akarta támadni Kínát. Szondzso elutasította a kérést, erre válaszul a japánok támadást indítottak Korea ellen. Ebben a korban a belpolitika is zavaros volt: a Nyugati és a Keleti Frakció folyamatos hatalmi harcot vívott egymással. Egyre többen gondolták úgy, hogy a kormányzat a folyamatos intrikák következtében nem fog tudni ellenállni a japánok támadásának.

Középpontban a politika

A „pártokból” kiábrándult koreaiak szövetkezni kezdtek a japánok ellen. A „Nagy Szövetség” tagja volt a film elején megjelenő Jorip is. Azonban Joripet árulással vádolták meg, ezek után pedig öngyilkos lett. Mivel ez nagy bűnnek számított, levágott fejét a király parancsára közszemlére tették. Ezen a ponton ismerkedünk meg egyik főszereplőnkkel, Han Kjondzsával, Han Sinkju törvénytelen fiával (anyja kiszeng, azaz kurtizán). Kjondzsa mindig kiáll családja mellett, akkor is, amikor apját azzal vádolják, hogy őmiatta lett öngyilkos Jorip. Azonban a fiút senki nem veszi emberszámba: mindenki csak fattyúként tekint rá, féltestvérei is éreztetik vele, hogy ő csak egy kiszeng fia. Jorip temetésének éjjelén fegyveresek törnek rá a Han család rezidenciájára, és öldöklésbe kezdenek. Csak Kjondzsa és egyik testvére menekül meg. Itt tűnik fel másik főszereplőnk, a vak kardforgató, Hvang Dzsonghak. Ő találja meg és ápolja a sebesült fiút. Kiderül, hogy a gyilkosságot I Monghak, a japánok elleni szövetség vezére irányításával követték el. Kjondzsa megfogadja, hogy követi Monghakot, és megbosszulja apja halálát. Vele tart Hvang is, akiről kiderül, hogy szintén a Nagy Szövetség tagja volt, de szembekerült a vezérrel. Eközben a szövetség több urat is meggyilkol, a Keleti és a Nyugati Frakcióból egyaránt, ezért a királyi tanács, hogy megakadályozza a forradalmat, elhatározza a csoport feloszlatását. Megtudjuk, hogy Monghak nem csupán a japánok ellen vezeti a szövetséget: valódi célja az uralkodó félreállítása és a trón elfoglalása. De miközben folyik a küzdelem a különböző érdekszférák között, a japánok vészesen közelednek, és nincs aki megállítsa őket. Valamint felmerül a kérdés is: Jorip valóban megölte magát, vagy ő is az intrika áldozata lett?

A karakterek

Két főszereplőnk éles ellentétben áll egymással. Hvang bölcs és ravasz, de mindig jókedvű, és nem veti meg a humort sem. Kjondzsa próbál komoly lenni, de valójában igen naiv, ráadásul heves, türelmetlen. Jellemét Hvang próbálja formálni, aki talán a japán Zatoichihez hasonlítható. Vak létére mesterien bánik a karddal, mindig megérzi, mikor kell támadnia vagy védekeznie. Zatoichivel ellentétben ő nem masszírozással, hanem akupunktúrával foglalkozik a harcművészeten kívül (szerinte az akupunktúrával ételt, italt és nőket lehet szerezni). Mindig helyén van az esze, tudja, mit kell tennie. Kjondzsa kezdeti naivitása kalandja során egyre inkább eltűnik, ugyanakkor önbizalma megnő. Megtanul bánni a karddal, ez pedig bátorságot ad neki. Rájön, hogy ahhoz, hogy elismerjék a társadalom teljes jogú tagjaként, bizonyítania kell. Bár úgy tűnik, hogy Hvang és Kjondzsa is elbukikk, erkölcsi szempontból mindenképpen ők a győztesek. Monghak a film negatív figurája. Saját érdekeiért demagóg módon befolyásolja a népet, majd saját céljaira használja fel őket. Egyetlen vágya a korona megszerzése, amiért mindent megtesz, nem riad vissza semmitől. Ezen a ponton párhuzamba állíthatnánk A Silla királyság ékköve Misiljével, akinek szintén a királynővé válás volt a célja. Azonban míg Misil az ország érdekében vágyott erre, Monghakot csak becsvágya hajtja. Még akkor is csak a trónra gondol, amikor segítőit a japánok lőfegyverei tizedelik.

Beavatás

A Vérző penge története értelmezhető beavatástörténetként is. A beavatástörténetekben közös, hogy a beavatandó kiszakad ismert környezetéből, határvidéken tartózkodik, ahol egy tanulási folyamat részeseként válsághelyzetet él át, próbákon megy keresztül, titkokat tud meg. Ezután jelképesen újjászületik, majd visszatér eredeti helyzetébe, és a státuszváltást követően beilleszkedik az új státuszba. Jelen esetben a beavatandó személy Kjondzsa. Miután lemészárolják családját, kiszakad a családi környezetből, és vándorlásba kezd. Vándorútja során sok mindenre rájön, megtanulja a kardforgatást, a küzdést, és megismeri az emberölést is. Felnő testileg (párbajok, harcok, illetve a szexualitás megtapasztalása Monghak szeretőjével, Pekcsi kiszenggel) és lelkileg (apja és Hvang elvesztése, a szeretet, a gyűlölet és a bosszú érzése) is. Rájön Monghak valódi szándékára, s szembesül az ármánykodással. Végül újra szembekerül ellenfelével (visszatérés az eredeti helyzetbe), de itt már nem azonos korábbi önmagával. Miután legyőzte Monghakot, nem tud beilleszkedni új státuszába a japánok támadása miatt. Azonban ennek is oka van: halálával megdicsőül, és így még élesebbé válik a kontraszt Kjondzsa és Monghak között.

Korea másképp?

De miben más ez a manhwából adaptált film, mint a Magyarországon vetített koreai sorozatok? Nos, először is adja magát, hogy a különböző médiumok különbözőképp tudnak bemutatni egy adott témát, egy adott korszakot. Míg a sorozat esetén akár hatvanszor egy óra is rendelkezésre áll, a film kb. másfél-két óra alatt kell egy kerek egészet alkosson. Így míg a sorozatok több tucat mellékszereplővel dolgoznak, itt csak néhányat találunk. Az udvari intrikába sem mélyedhetünk annyira el, mint a hosszú szériákban.

Megfigyelhető egyfajta ambivalencia is a humoros és erőszakos részeket illetően. Egyik pillanatban még azon mosolygunk, hogy két főszereplőnk hogyan cukkolja egymást, rögtön utána pedig egy véres csatajelenetnek lehetünk szemtanúi. A harcokat, a K-drámákkal ellentétben, igencsak naturalisztikus módon mutatja be a film, literszámra folyik a paradicsomlé, de fontos megjegyezni, hogy az erőszak szerepeltetése mindig indokolt, sohasem öncélú.

Szintén fontos különbséget találunk a királyi udvar bemutatásában: míg az öltözékek hasonlóak a sorozatokban látottakhoz, valahogy az egész palota élettelen, idegen. A király sem a megszokott jóságos uralkodó: Szondzso gyáva, tehetetlen, döntésképtelen, a döntő helyzetben pedig elmenekül, segítőit a halálba küldi. A palotát tehát a pusztulás érzete lengi körül.

Láthatjuk tehát, hogy filmünk sok mindenben eltér a megszokott koreai alkotásoktól. Összességében viszont szórakoztató alkotással van dolgunk; a történelmi témák, a Távol-Kelet rajongóinak pedig mindenképp izgalmas kikapcsolódást nyújthat a Vérző penge.

Vérző penge
(dél-koreai film, 2010)
Eredeti cím: Goo-reu-meul beo-eo-nan dal-cheo-reom (Blades of Blood)
Rendezte: Lee Joon-Ik
Főszereplők: Baek Sung-Hyun, Hwang Jung-Min, Cha Seung-Won
Hossza: 111 perc
Forgalmazza: M-Line Distribution

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2011/05. számában jelent meg. Hornos Dániel: Korea másképp – Vérző penge, in: Mondo Magazin, 2011/05, p. 6-7.