Japán különleges földrajzi pontjai
Japán nagyvárosairól, Tokióról, Oszakáról gyakran hallunk és olvasunk. De pontosan hol is húzódnak Japán határai? Hogyan juthatunk el turistaként a szigetország legszélsőbb pontjaira? Erre keressük a választ a Japán különleges földrajzi pontjait bemutató írásunkban.
Megközelíthetetlen szigetek
Hogyan kezdjünk neki, ha szeretnénk meghódítani Japán legszélső pontjait? Nos, ha jogi értelemben vizsgáljuk az ország határait, egyből hatalmas akadályba ütközünk. Japán négy legszélső pontja közül három ugyanis átlagemberek számára megközelíthetetlen. Az ország legészakibb pontja, a Kamoiwakka-fok például Etorofu szigetén található, ez a sziget viszont a második világháború vége óta a Szovjetunió, majd pedig Oroszország fennhatósága alatt áll, és még orosz turisták sem könnyen juthatnak el ide.
A legkeletibb és a legdélibb pont esetében nincs szó területvitáról, itt más okok nehezítik a látogatást. Japán legdélibb pontja, az Ogasawara-szigetcsoporthoz tartozó Okinotori korallsziget néhány pár tíz centis sziklából áll, emiatt partra szállni itt tulajdonképpen lehetetlen. A legkeletibb pont, a Sakamoto-fok pedig a lakatlan Minamitori szigeten található, ahol csak az Önvédelmi Erők egységei és a Meteorológiai Hivatal illetékesei szállhatnak partra. Ezek az apró szigetek tehát nem látogathatók, fontos jelentőségük van azonban: nekik köszönhetően Japán kizárólagos gazdasági övezete hatalmas tengeri területekre is kiterjed.
Egyedül Japán legnyugatibb pontja az, melyet bárki könnyedén meglátogathat. A Yaeyama-szigetcsoporthoz (Okinawa megye) tartozó Yonaguni szigetére repülővel, vagy pedig az Ishigaki szigetről hetente kétszer közlekedő komppal juthatunk el. Yonaguni szigetén található az Irizaki–fok, mely a szomszédos Tajvantól kb. 100, Tokiótól pedig kb. 2000 km-re található. A sziget idén azzal került be a hírekbe, hogy látogatást tett itt a császári pár: jövő évi lemondása előtt az uralkodó meg kívánta látogatni országa legnyugatibb pontját.
Hokkaidōtól Okinawáig: a szabadon meglátogatható szélső pontok
Mit tegyünk tehát, ha a legeslegszélső pontok közül háromról le kellett mondanunk? Keressük fel a szűkebb értelemben vett szélső pontokat! A legészakibb és legkeletibb ponthoz Hokkaidō szigetére kell utaznunk. Japán de facto legészakibb pontja a Wakkanai városához tartozó Sōya-fok. Wakkanaiba jómagam egy helyi dízelvonaton kerek hat órán keresztül döcögve jutottam el, így útközben megfigyelhettem a hokkaidōi vidéket is. Az ország legészakibb vasútállomásától busszal juthatunk el a Sōya-fokhoz, az odaúton pedig, ha szerencsénk van, megpillanthatunk egy-egy fókacsapatot a sekély vízben napozni. Ha pedig az időjárással is szerencsénk van, a legészakibb ponttól egészen az oroszországi Szahalin (japánul Karafuto) legdélibb csücskéig is elláthatunk.
A legkeletibb pont felkereséséhez szintén a lomha, egykocsis személyvonatot választottam, ami Kushiro városát köti össze a többek között a tengerialga-termesztésről híres Nemuróval. Nemuróhoz tartozik a Nosappu-fok, Japán szabadon felkereshető legkeletibb pontja, ahol rengeteg emlékműre, zászlóra, feliratra lehetünk figyelmesek. Innen ugyanis derült időben látszik a vitatott hovatartozású Kunashiri sziget és a Habomai-szigetcsoport, melyek Etorofuhoz hasonlóan orosz fennhatóság alatt állnak. A Nosappu-foknál kis múzeum is áll, mely az ún. „északi területek” történetét mutatja be, a rengeteg emlékműnek pedig mind ugyanaz az üzenete: „Adjátok vissza a szigeteinket!”.
Japán legdélibb, bárki által felkereshető pontjához, Yonagunihoz hasonlóan, Ishigaki sziget kikötőjéből juthatunk el. Ishigakit mindennap háromszor közlekedő gyorshajójárat köti össze a kevesebb mint 13 km2 területű Hateruma szigetével. A hajóútvonal rendkívül érzékeny az időjárási körülményekre, gyakoriak a járattörlések, így ha nem vigyáz, könnyen a szigeten ragadhat az ember. Haterumára érkezvén biciklire pattanva negyed óra alatt eltekerhetünk a cukornád-ültetvények között a Takana-fokig, Japán legdélibb szabadon bejárható pontjáig. Innentől délebbre már a Fülöp-szigetek vannak.
Ha csak Japán négy főszigetének szélső pontjairól beszélünk, akkor a legdélibb és legnyugatibb pontot Kyūshū szigetén kell keresnünk. A legdélibb csücsök, a Sata-fok Minamiōsumi községhez tartozik; a frissen felújított kilátótoronyhoz vezető ösvény bejáratáig szervezett buszos kirándulás keretén belül juthatunk el. A legnyugatibb ponthoz, a Sasebo városhoz tartozó Kōzakibanához pedig a buszról leszállva egy halászkikötőn keresztül vezet az út: ott jártamkor a halászok jó hosszan megbámulták a különös külföldi utazót.
Érdekesség, hogy a különleges földrajzi pontokkal rendelkező négy település kampányt indított: amikor ellátogat az ember valamelyik pontra, ott kap erről egy igazolást. Ha mind a négy igazolás összegyűlik, azokat összerakva a hátoldalukon egy nagy emléklap rajzolódik ki; emellett lehet kérvényezni a szervezőktől, hogy egy névre szóló, saját képpel illusztrált emléklapot állítsanak ki arról, hogy meghódítottuk Japán négy legszélső pontját.
Honshū négy csücske: „szerezd meg hát mind!”
Hasonló kampány a főszigeten, Honshūn is indult – aki felkeresi Honshū négy „csücskét”, és elküldi az ezekről szóló igazolások másolatát a kampány szervezőinek, névre szóló emléklapot és ajándéktárgyakat (pl. díszes evőpálcikát) kaphat. De hol is van ez a négy csücsök?
Honshū legészakibb pontja az Aomori megyében, a németül beszélők számára jópofa nevű Ōma községben található Ōma-fok. Az egyesével kihalászott, hatalmas tonhalairól nevezetes hely viszonylag könnyedén megközelíthető autóbusszal, vagy pedig a hokkaidōi Hakodatéból induló komppal. A legdélibb pont felkeresése szintén nem okoz sok nehézséget a turisták számára. A Wakayama megyei Kushimoto község vasútállomásától közösségi mikrobusszal juthatunk el a Shionomisaki-szirthez, ahol a táj megcsodálása mellett ízletes halételeket is megkóstolhatunk.
A legnyugatibb és a legkeletibb pont meglátogatása már nagyobb fejtörés elé állítja az autóval nem rendelkező utazót. A legnyugatibb pont, a Bisha no hana megközelítéséhez a Yamaguchi megyei Shimonoseki városából személyvonattal, majd busszal kell utaznunk, hogy aztán gyalogolhassunk még egy órát. Jelen sorok szerzője egyedüliként szállt fel az üresen érkező buszra, majd pedig egyedüliként is szállt le – ez jól jelzi, mennyire eldugott helyen van a legnyugatibb pont. Meglepetésemre visszafelé egy kedves úr felvett a kocsijával, megmentve a gyalogolástól és várakozástól. Ennél is nehezebben megközelíthető Honshū legkeletibb pontja, az Iwate megyei Miyako városához tartozó Todogasaki-szirt, melyhez egy kb. négy kilométeres erdei túraösvény vezet, a túraösvény bejáratától pedig a legközelebbi buszmegálló további két km-re található. Ráadásul ebben a buszmegállóban naponta csak egy busz áll meg… Szerencsémre a vendégházban, ahol megszálltam, sikerült egy kis csapatot toborozni, akikkel együtt autóval eljuthattam a túraösvényig, majd pedig együtt meghódítottuk a legnyugatibb pontot is.
Magyarországon, egy szárazfölddel körülvett országban talán számít annyira érdekesnek, hol is vannak az ország különleges földrajzi pontjai. Japánban viszont, szigetország lévén, különleges élmény eljutni azokhoz a szirtekhez, ahonnan már nem visz tovább az út. Vigyázat, ha egyszer elkezdi az ember a „csücsökvadászatot”, addig nem tud megállni, amíg az összes csücsköt meg nem hódítja!
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2018/05. számában jelent meg. Hornos Dániel: Japán különleges földrajzi pontjai, in: Mondo Magazin, 2018/05, p. 40-41.
