Igekötők, gulyás, hímzés… magyar nyelv- és kultúraoktatás egy japán egyetemen – Az Oszakai Egyetem magyar szakja

Az animék, mangák magyarországi térhódításával egyetemben egyre többen kezdenek érdeklődni a japán tradicionális kultúra és természetesen a japán nyelv iránt is. A nyelv népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hazai japán szakok is évről-évre több hallgatót vesznek fel. De vajon fordítva mi a helyzet? Hogyan folyik Japánban az egyetemi magyaroktatás? És mi visz rá egy japán fiatalt arra, hogy egy meglehetősen távoli, kis ország különleges nyelvét kezdje el tanulni?

A szakról dióhéjban

Japán egyetlen magyar szakja az Oszakai Egyetem Idegen Nyelvi Karán működik. Az egyetemen 1985 óta oktatnak magyar nyelvet, az önálló Magyar Tanszék pedig 1993-ban alakult meg. A kar 2007-ig önállóan, Oszakai Idegen Nyelvi Egyetem néven működött, 2007-ben pedig beolvadt az Oszakai Egyetembe.

Az egyetem kampusza, nevével ellentétben nem Oszaka belvárosában, hanem Minō városban, Oszaka megye északi részén terül el. A japán diákoknak a magyar mellett további 24 nyelv elsajátítására van lehetőségük itt. De nemcsak japánok tanulnak a karon: minden évben számos külföldi diák is Minōban folytat részképzést.

A magyar szakon három főállású oktató és számos meghívott előadó tanóráin ismerhetik meg a hallgatók hazánk kultúráját és a magyar nyelvet. Japán oktatási rendszerének megfelelően, minden diák négy évig tanul alapszakon, ez idő alatt pedig a magyar nyelv mellett a magyar történelemmel, politikával, gazdasággal, társadalommal is foglalkoznak. Legtöbbjük a negyedik évet követően munkába áll, az igazán lelkesek azonban mesterszakos hallgatóként további két éven keresztül mélyíthetik el tudásukat.

Miért pont Magyarország?

A diákok nagyon különböző okokból döntenek a magyar szak mellett. Sokan már egyetemi tanulmányaik előtt megismerkednek a magyar klasszikus zenével (pl. Liszttel, Kodállyal), a magyar népmesékkel vagy éppen a hímzéssel, és ezek hatására választják ezt a szakot. Szintén sokan vannak, akik Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt, vagy pedig azért lesznek magyar szakosok, mert egy különleges, máshol nem tanulható nyelvet szeretnének elsajátítani. Azt is meg kell említenünk, hogy a „népszerűbb” nyelvszakokon (pl. angol) mindig sokszoros túljelentkezés van, így a kevésbé ismert magyar szakra könnyebb a bejutás.

Az általam megkérdezett diákok többsége a nyelvtanulásban a legnehezebbnek a ragozást, a névelők helyes használatát, illetve a helyes szórend megválasztását tartja. Ugyanakkor elmondásuk szerint a kiejtés, magyar szöveg olvasása nem okoz nagy gondot, hiszen magyarul a legtöbb esetben úgy ejtjük a szavakat, ahogyan leírjuk őket. A magyar nyelvtanban a legérdekesebb dolognak pedig sokan az igekötőket tartják. A szak legjobb órájának a megkérdezettek elsöprő többsége azt az órát jelölte meg, melyen magyar filmekhez, népmesékhez készítenek japán feliratot. Ezáltal új kifejezéseket is tanulnak, és olyan más szakos hallgatók számára is elérhetővé teszik a magyar kultúra egy szeletét, akik nem beszélik a nyelvet.

Sok diáknak adatik meg a lehetőség, hogy tanulmányai alatt magyarországi részképzésen vegyen részt. Erről mindenki pozitívan nyilatkozott: testközelből ismerhetik meg a magyar kultúrát, szokásokat, közvetlen alkalmuk nyílik a magyar nyelv gyakorlására, mindez jelentős motivációt nyújt számukra a további tanulásban. Sajnos Japánban kevés az olyan munkalehetőség, ahol a magyar nyelvre lenne szükség, ennek ellenére sokan igyekeznek olyan állást keresni, ahol valamilyen úton-módon mégis foglalkozhatnak az egyetemen elsajátított nyelvvel és kultúrával. Azonban úgy vélik, bármilyen munkát is vállaljanak, a kulturális értékek, a gondolkodásmód, mellyel a magyar szakon megismerkedtek, mindenképp hasznos lehet a számukra.

Úgy hiszem, okkal lehetünk büszkék arra, hogy a távoli Japánban vannak olyan fiatalok, akik lelkesen tanulják nyelvünket, ismerkednek kultúránkkal. Sok sikert kívánunk tanulmányaikhoz!

Miniinterjú Borsos Leventével, a szak magyar nyelvi lektorával 

• Mióta tanítasz a magyar szakon, hogy kerültél az Oszakai Egyetemre?

Két és fél évvel ezelőtt, 2012 áprilisában jöttem Japánba, azóta vagyok az Oszakai Egyetem magyar lektora. Magyar és magyar mint idegen nyelv szakon végeztem az ELTE-n, és már Magyarországon is külföldieket tanítottam magyarra az ELTE-n, a Balassi Intézetben és nyelviskolákban. Az otthoni munkámat is nagyon szerettem a változatossága miatt, de régi vágyam volt, hogy külföldön taníthassam a magyar nyelvet, ezért jelentkeztem az Oszakai Egyetem pályázatára, amikor magyar anyanyelvű tanárt kerestek.

• Milyen jellegű órákat tartasz, hogy zajlik egy tanóra a magyar szakon?

Anyanyelvi lektorként elsősorban nyelvórákat tartok, azon belül is a beszédkészség fejlesztése a fő feladatom. Ennek része az is, hogy mind az órákon, mind az órákon kívül kezdettől fogva kizárólag magyarul kommunikálok a diákokkal. Bár ez eleinte szokatlan a diákoknak, azt gondolom, sokat segít abban, hogy legyőzzék a gátlásaikat és bátrabban merjenek magyarul kommunikálni nem csak velem, hanem más magyarokkal is. Míg más óráikon a diákok a legfontosabb nyelvtani tudnivalókat sajátítják el, az én óráimon a kommunikációs készség, a mindennapi nyelvhasználat fejlesztése a cél, így az órák tematikája különböző élethelyzetek, témák mentén épül fel.

A klasszikus nyelvórákon kívül minden tanévben speciális kurzusokat is tartok, elsősorban a harmad- és negyedéves diákok számára. Ezekkel kapcsolatban még fokozottabban igaz, hogy a nyelv nem a tanulás célja, hanem eszköz valamilyen cél elérésében, a világ – és egyben saját magunk – megismerésében. Így például tavaly az egyik választható órámon azt vizsgáltuk, hogy hogyan jelenik meg Japán és a japán kultúra a magyar (illetve nyugati) médiában. A diákok elmondása szerint számukra is érdekes volt, hogy mennyire érzik valósnak ezt a képet, mennyire felel meg annak, ahogy saját magukat látják. Idén a választható órámon híres vagy különleges magyar és japán nőkkel foglalkozunk. Ezeknek az óráknak a tanmenetét nagyrészt a diákok maguk alakítják. Ők választják ki az őket leginkább érdeklő témákat, előadásokat tartanak, híreket keresnek az interneten, amelyeket aztán bemutatnak a többieknek stb., és gyakran nemcsak a magyar, hanem a japán kultúráról is sok új dolgot tudnak meg. A másik választható órámon magyar filmekhez és rajzfilmekhez készítenek japán feliratot a diákok. Ez rengeteg munkát és kitartást igénylő feladat, de a munka öröme és a végeredmény miatt azt hiszem, hogy abszolút megéri a fáradságot.

• Milyen előképzettséggel érkeznek a diákok a szakra, van-e esetleg olyan hallgató, aki már tud valamennyire magyarul, amikor elkezdi az egyetemet? Hogy látod, mennyire ismerik a magyar kultúrát az újonnan érkező diákok?

Bár a legtöbb elsőéves csak az első órákon kezd mélyebben megismerkedni a magyar nyelvvel és kultúrával, sokan találkoztak már a magyar kultúra valamilyen szeletével az egyetem előtt, sőt sok esetben ez jelenti a legfőbb motivációt a magyar szakra való jelentkezéshez. Így például sokan azért döntenek a magyar szak mellett, mert szeretik Liszt zenéjét vagy a magyar népművészetet. Ezek az előzetes ismeretek nagy segítséget jelentenek a tanításban.

• Mit gondolsz, mivel lehet motiválni a diákokat egy ilyen, a számukra meglehetősen különleges idegen nyelv tanulásában? Mi jelenti a legnagyobb nehézséget a magyaroktatás során?

Bár a mai technika jóvoltából gyakorlatilag bármilyen magyar kulturális tartalom elérhető Japánból is, ezekre nehéz csak véletlenül rátalálni, a diákokat rá kell vezetni, segíteni kell abban, hogy a magyar kultúra autonóm fogyasztói legyenek. Azaz ne csak az egyetemen, és a tanulmányok kapcsán, hanem szabadidejükben és saját érdeklődésükből is foglalkozzanak a magyar kultúrával. Ezt a célt próbálja szolgálni az, hogy az óráimon saját érdeklődésüknek megfelelő magyar nyelvű tartalmakat keresnek az interneten és azokat bemutatják egymásnak.

• A tanórákon kívül milyen lehetőségük van a diákoknak a magyar nyelv gyakorlására?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a diákok életének minél több területén megjelenjen a magyar nyelv és kultúra, ezért a tanórákon kívül is próbálunk lehetőséget adni a gyakorlásra. Például már harmadik éve működik a magyar filmklub, ahol kéthetente egy-egy magyar filmet lehet megnézni. Rendszeresen tartunk közös főzéseket is, ahol a diákok megismerkedhetnek a magyar ételekkel, a bográcsgulyástól kezdve a tejbegrízen át a lángosig. Nagy motiváló erővel bírnak azok az alkalmak is, amikor Magyarországról érkező vendégekkel találkozhatnak a diákok, nemrég például a Japánban is nagyon népszerű Laci és az oroszlán szerzőjét, Marék Veronikát láttuk vendégül az egyetemen. Nagy szerencse, hogy az Oszakai Egyetemen minden évben számos magyar diák tanul, és a fent említett alkalmak jó lehetőséget adnak arra, hogy a magyar szakos diákok velük is megismerkedjenek.

A legnagyobb élmény és a legjobb gyakorlás persze az, ha valaki Magyarországon próbálhatja ki és fejlesztheti a magyartudását. A Magyar Ösztöndíj Bizottság ösztöndíjainak jóvoltából a diákjaink többsége tanulmányai során legalább egyszer eljut Magyarországra. A 2-4 hetes magyarországi nyári egyetemeken elsősorban a másodéves diákok vesznek részt, harmad- és negyedéves korukban pedig sokan 5-10 hónapos részképzésre mennek magyar egyetemekre vagy a Balassi Intézetbe. Ezek az alkalmak hatalmas motiváló erőt jelentenek a tanulásban és rengeteget fejlődik a diákok nyelvtudása.

• Hogyan látod, van-e különbség a magyarnyelv-tanulást illetően a japánok és más nemzetiségűek között? Mi megy kevésbé a japánoknak, és mit tartanak könnyűnek a magyar nyelvben?

Mielőtt Japánba jöttem, elsősorban vegyes csoportokat tanítottam, a világ legkülönbözőbb részéről származó diákokkal. Bár azt gondolom, hogy minden diák különböző, valóban vannak hasonlóságok a különböző anyanyelvű diákok között. Ami a magyarul tanuló japánokat illeti, említhetnék visszatérő kiejtésbeli vagy nyelvtani problémákat, de nem ezeket tartom a legfontosabbnak. Azt gondolom, hogy a japán diákoknak minden adottságuk és tehetségük megvan ahhoz, hogy kitűnően megtanuljanak magyarul (vagy bármilyen más idegen nyelvet). Ehhez azonban talán az a legfontosabb, hogy ne pusztán megtanulandó szavakat és nyelvtani szabályokat lássanak a nyelvben, hanem a kommunikáció eszközét, egy olyan eszközt, ami kitágíthatja számukra a világot. Úgy érzem, hogy ez a szemléletváltás a sikeres nyelvtanulás titka. Mivel a magyarul tanuló japán diákok nyelvtanulói múltjuk során nem feltétlenül ezzel a felfogással találkoztak, ennek a hozzáállásnak az elérése az én és a kollégáim legfőbb feladata. Az olyan japán diákok, akik magas szintű magyartudásra tettek szert, sokszor azt mondják, hogy a magyar nyelv könnyebb számukra, mint az angol. Véleményem szerint azonban elsősorban nem a nyelvek közötti különbségről van szó, hanem arról, hogy ezek a diákok máshogy tanulják, másra használják a magyar nyelvet, mint az angolt.

• Mi a véleményed, mit nyernek a japán diákok a magyar nyelv és kultúra elsajátításával? Hogyan tudják az itt tanultakat hasznosítani az egyetem elvégzését követően?

Úgy gondolom, hogy egy idegen nyelv és kultúra megismerése hatalmas előnyt jelent, legyen szó bármilyen nyelvről. Fontos, hogy a japán diákok számára a magyar nyelv nemcsak Magyarország felé, hanem Európa és az európai kultúra felé is kaput jelent, hiszen a Távol-Keletről nézve sokkal közelebb állunk más európai országokhoz, mint gondolnánk. Gyakorlati szempontból pedig elmondható, hogy a munkavállalás kapcsán is sok előnyt jelenthet a magyar nyelv ismerete. Számos volt magyar szakos dolgozik magyarországi érdekeltséggel rendelkező japán cégeknél vagy például a budapesti japán nagykövetségen. Mások fordítóként, nyelvtanárként terjesztik a magyar kultúrát Japánban vagy a japánt Magyarországon, vagyis elmondható, hogy a magyar szakosok is fontos szerepet játszanak a két ország közötti kapcsolat szorosabbá tételében.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2014/04. számában jelent meg. Hornos Dániel: Igekötők, gulyás, hímzés… magyar nyelv- és kultúraoktatás egy japán egyetemen – Az Oszakai Egyetem magyar szakja, in: Mondo Magazin, 2014/04, p. 36-37.

Az interjú itt közölt, teljes változata eredetileg 2014-ben, a Nipponföldi krónika blogon jelent meg.