Hwajung – A fény hercegnője: Ragyogó politika az áskálódó miniszterek árnyékában
Több évnyi kihagyás után 2016 őszén ismét koreai történelmi sorozatot láthattunk a televízióban magyar nyelven. Az MBC csatorna által 2015-ben gyártott A fény hercegnője a kettős megítélésű Kvanghe királyt és féltestvérét, Csongmjong hercegnőt állítja a középpontba, s az ő kalandjaikon keresztül mutatja be a tragikus sorsú uralkodó korát.
Intrika, politika, romantika
Történetünk az 1600-as évek elején veszi kezdetét. A Csoszon Királyság uralkodója már idős, így az udvarban folyamatosan napirenden a kérdés: ki lesz az új király? A miniszterek egyik frakciója a néhány évvel ezelőtti háború idején az országot megvédő Kvanghét támogatja, ám a másik frakció megveti őt, mivel egy ágyas fia – ők a gyermek, tisztavérű Jongcshang herceget támogatják. Ebben a környezetben nevelkedik Jongcshang nővére, Csongmjong hercegnő is. A két kisgyerek az udvari intrikákról mit sem tudva, önfeledten tölti gyermekkorát, ám nemsokára eléri őket végzetük. Az öreg király helyét Kvanghe veszi át, ám ellenzői miatt hatalma nem stabil. Mivel fenyegetik a király hatalmát, az uralkodópárti körök titokban szervezkedni kezdenek a gyerekek ellen. Anyjukat, az özvegy királynét megfosztják rangjától, a kis herceggel leszámolnak, a hercegnő pedig menekülni kényszerül. Az udvarban mindenki azt hiszi, Csongmjong hercegnő halott, ő azonban megmenekül, s Japánba keveredik. Vajon mi lesz a király sorsa, ha a hercegnő visszatér Csoszonba? Bosszút áll-e Csongmjong öccse halálán, vagy rájön arra, hogy a királynak nem volt tudomása a merényletről? És hogyan tudja megőrizni Kvanghe király hatalmát a folyamatos intrikák közepette?
A sorozat magyar változata az eddigi gyakorlathoz hasonlóan meglehetősen bugyuta címet kapott, hisz A fény hercegnője eredeti címe Hvadzsong (Hwajung), azaz „ragyogó politika”. Kim Szangho rendező erről úgy nyilatkozott, a cím ironikusan értelmezendő, hisz a sorozatban sok gátlástalan, céljaiért bármit elkövetni hajlandó, becsvágyó miniszter, mondhatni korabeli politikus jelenik meg. A színészgárdában több ismerős arccal is találkozhatunk a hazánkban már vetített sorozatok csapatából, s a forgatókönyvíró is ugyanaz a Kim Ijong, aki A korona hercege (Yi San) és A királyi ház titkai (Dong Yi) történetéért is felelt. Ám míg az előbb említett két sorozatban a romantika meglehetősen hangsúlyos szerepet kap, A fény hercegnőjében inkább – mint ahogy azt eredeti címe is mutatja – a politikai csatározások kerülnek előtérbe. Soha nem tudhatjuk, a színen épp feltűnő új karakternek mi is a valós szándéka, kit is támogat. Folyamatosak a cselszövések, a fordulatok, épp ezért is izgalmas a történet. Érdekességként érdemes megemlítenünk azt is, hogy mivel a sorozat néhány epizódja Japánban játszódik, a japán történelmet kedvelők is felfedezhetnek egyet s mást: megjelenik például a hakonei ellenőrzőállomás vagy a korabeli Edo is (ezeket a jeleneteket a japán Tóei Stúdió kiotói témaparkjában vették fel).
Faction egy kettős megítélésű uralkodóról
Kim Szangho, a sorozat rendezője egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott: A fény hercegnője faction, vagyis fact és fiction keveréke. Ez azt jelenti, hogy nem egy olyan történelmi sorozatot szerettek volna alkotni, mely teljes mértékben a tényeken, megtörtént eseményeken alapul, de a valóságtól sem szerettek volna túlságosan elrugaszkodni. Így született meg A fény hercegnője, melynek fő kereteit a tényleges események és történelmi személyek adják, ám a sztori meg van fűszerezve csöppnyi romantikával, néhol humoros jelenetekkel, valamint kitalált szereplőkkel is. Most vizsgáljuk meg röviden a sorozat valós történelmi hátterét!
A sorozat legelején megjelenő Szondzso királlyal már találkozhattunk egy másik hazánkban bemutatott filmben, a Vérző pengében (l. Mondo 2011/05). Szondzso király az Imdzsin-háború idején (1592-98) uralkodott, amikor a japán Tojotomi Hidejosi hadjáratot indított Csoszon, azaz Korea ellen. A király elmenekült, helyette másodszülött fia, Kvanghe volt az, aki helyt állt a háborúban, és ő lett az, akit koronahercegnek neveztek ki. Ám időközben a királynétól megszületett Jongcshang herceg, aki veszélyeztethette volna Kvanghe hatalmát, így a királyt támogató politikai frakció száműzette és kivégeztette a fiatal herceget, a királynét pedig bebörtönözték. Kvanghét életében sok politikus és tudós bírálta, az őt pártoló politikai kör azonban kegyetlenül lecsapott az ellenzőkre, ez pedig önhibáján kívül ugyan, de még népszerűtlenebbé tette a királyt. 1623-ban puccsot hajtottak végre ellene, Csedzsu szigetére száműzték, és Nungjang herceget ültették a trónra, aki a sorozat második felének kulcsfigurája, a Kvanghe politikájának és jellemének teljes ellentétét megtestesítő karakter. Mivel Kvanghét megfosztották a trónjától, posztumusz nevet és királyi sírt sem kapott. Megítélése kettős: míg korábban zsarnoknak tartották, a modern történészek már inkább a miniszterek ármánykodásának eredményeként félreértett uralkodónak tekintik. Külpolitikai szempontból azonban kétségtelenül jelentős szerepe volt Kvanghénak. Ahogyan a sorozatban is megjelenik, ebben a korszakban Korea egyensúlyozni volt kénytelen a végnapjait élő Ming Birodalom (Kína) és a később Kínát is meghódító mandzsu dinasztia, a Csingek között. Kvanghe külpolitikájának hála Korea ügyesen lavírozott a két nagyhatalom között. Az északi fenyegetés problémájának megoldása mellett Japánnal is újra felvette a kereskedelmi kapcsolatokat. Továbbá a diplomácia mellett a belpolitikában is jelentős volt Kvanghe uralkodása: többek között helyreállította a Csangdok palotát, és ismételten bevezette a személyazonosító kis táblák, a hophe rendszerét. A sorozat nagy erőssége, hogy rendkívül jól megmutatja a király megítélésének kettősségét – láthatjuk, hogyan vélekednek róla kortársai, ugyanakkor tettei alapján saját magunk is megítélhetjük Kvanghét.
A magyar változat
Először is, talán sokak nevében beszélek, amikor azt mondom, nagyon örülünk annak, hogy hosszú évek után ismét koreai történelmi sorozatot láthatunk az egyik magyarországi tévécsatorna műsorán. A szinkronban közreműködő színészek játékára véleményem szerint nem lehet panaszunk. A korábbi sorozatok esetében gyakran illették kritikával azt, hogy pongyola a fordítás, nem ügyelnek a különböző rangok, tisztségek megfelelő átültetésére. Jelen sorozatnál mindenképp érezhető fejlődés, például nem keveredik olyan sokszor a „királynő” és a „királyné” kifejezés. Viszont negatív példaként felhozhatjuk, hogy nagyobb figyelmet fordíthattak volna arra, hogy az előző részekre való visszatekintésekkor ugyanazokat a szavakat adják a karakterek szájába, mint ami a korábbi epizódban valójában elhangozott – még ha többen is fordítják a szövegkönyvet. Mindazonáltal az ilyen jellegű apróbb kellemetlenségek ellenére is egy élvezhető magyar változatról beszélhetünk. Reméljük, hogy a továbbiakban, folytatva a néhány évvel ezelőtti szokást, még számos új koreai sorozatról számolhatunk be, melyeket magyar tévécsatorna sugároz.
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2016/06. számában jelent meg. Hornos Dániel: Hwajung – A fény hercegnője: Ragyogó politika az áskálódó miniszterek árnyékában, in: Mondo Magazin, 2016/06, p. 4-5.
