Harcigáz-gyárból nyúlsziget – Ōkunoshima története
A Mondo tavaly októberi számában bemutattunk két különleges japán szigetet, Tashirojimát és Aoshimát, melyek népes macskapopulációjukról híresek. Van azonban még egy állatos sziget Japánban: ez Ōkunoshima. A hely elsősorban az ott élő rengeteg nyúl kapcsán vált ismertté, de a sziget a második világháború előtt, illetve alatt is nagy jelentőséggel bírt. Ebben a cikkben Ōkunoshima múltjának és jelenének járunk utána.
A térképekről törölt sziget
Ōkunoshima a Japán két főszigete, Honshū és Shikoku között húzódó Seto-beltengeren található, mindössze 0,7 km2-nyi területű, parányi sziget. (Épp csak picivel előzi meg a 0,49 km2-es Aoshimát, a macskaszigetet.) Jelenleg közigazgatásilag a Hiroshima megyei Takehara városhoz tartozik. A több száz nyúlnak otthont adó, autómentes, csendes sziget azonban nem mindig volt ennyire békés: Ōkunoshima hosszú ideig a térképekről törölt, titkos hely volt, ahol katonai létesítményekben harci mérges gázokat állítottak elő.
A japán szárazföldi hadsereg az első világháború idején kezdett el érdeklődni a harci gázok iránt. Ugyan Japán 1925-ben aláírta a genfi egyezményt, melyben deklarálták a harci gázok használatának tilalmát, a vegyi fegyverekkel való kísérletezés és azok előállítása tovább folytatódott. A rendkívül mérgező gázok nagy mennyiségben történő előállítására egy olyan helyet kerestek, mely távol esett a sűrűn lakott területektől, ahol titokban lehetett kísérletezni, valamint nem jelentett kockázatot a lakosság számára egy esetleges vészhelyzet esetén sem. Így esett a választás Ōkunoshima szigetére, ahol 1929. május 19-én megkezdte működését a vegyi fegyvereket előállító üzem. Az üzem és a harcigáz-tárolók mellett a hadsereg ütegei is helyt kaptak a stratégiai fontosságú támaszponton. Hadászati szempontok miatt ekkoriban a különleges státuszú szigetet a térképekről is törölték.
Az 1945-ig működő harcigáz-üzemben összesen több mint 6000 tonna mérges gázt, főként mustárgázt állítottak elő. Az itt dolgozók többsége nem szabad akaratából lett a mérgesgáz-gyár alkalmazottja: az „állami mozgósítási törvény” alapján 16-17 év körüli fiatalokat hívtak be kötelező munkaszolgálatra. A behívásnak ellenszegülni nem lehetett, aki így tett, annál megjelentek a Kenpeitai (katonai rendőrség) emberei. A fiatalok szörnyű körülmények között végezték munkájukat. Mivel a biztonsági előírásokat nem vették figyelembe az üzemben, a gázokkal való érintkezés miatt gyakoriak voltak a megbetegedések, sokaknak pedig később súlyos szövődményekkel (pl. gégerák) kellett szembenézniük. Nem voltak ritkák a balesetek sem, a kisebb mérgezéseket azonban nem kezelték komolyan, a munka nem állhatott meg.
A második világháború végét követően a harcigáz-gyár megszűnt, az addig ott tárolt gázokat megsemmisítették, a szigeten lévő épületeket pedig lerombolták, ám arról, hogy pontosan mire is használta a hadsereg a szigetet, a nagy nyilvánosság csak évekkel a háború lezárását követően szerzett tudomást. Az itt dolgozók sokáig a háború után sem beszéltek arról, mi is zajlott a Ōkunoshimán: attól féltek, kirekesztenék vagy felelősségre vonnák őket, s közben saját bűntudatukkal is szembe kellett nézniük. Úgy érezték, egyszerre voltak áldozatok, de felelősök is.
A harci gázok hatékonyságát a gyár fennállása alatt nyulakon tesztelték. Bár a hivatalos álláspont szerint a jelenleg itt élő nyulaknak nincs közük a világháború alatt a gyárban használt kísérleti nyulakhoz, vannak, akik úgy vélik, lehetséges, hogy az üzemből megszökött nyulak szaporodtak el. A legtöbben ugyanakkor úgy tartják, hogy a 70-es években egy csapatnyi gyerek eresztett útnak néhány nyulat a szigeten, akik aztán szaporodni kezdtek… mint a nyulak. Egy biztos: a valaha vegyi fegyverek előállítására és tárolására használt Ōkunoshima ma egy békés, nyugodt hely, ahol több száz nyuszi éli életét.
Ōkunoshima napjainkban
Ōkunoshima manapság kedvelt turisztikai célpont mind a japánok, mind pedig a külföldiek körében. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a sziget, a macskaszigetekkel ellentétben, meglehetősen könnyen megközelíthető. Hiroshima városától vonattal alig egy órányi utazással eljuthatunk a főszigetet Ōkunoshimával összekötő komp kikötőjéhez. Mivel a komp végállomása valójában a nyúlszigetnél sokkal nagyobb Ōmishima, majdnem minden órában jár a hajó, így nem okoz nehézséget a nyuszimennyország felkeresése sem.
Takehara városa, ahová a hely közigazgatásilag tartozik, nagyszerűen kihasználja a nyúlszigetben rejlő lehetőségeket: a kikötőben vásárolhatunk nyúleledelt, és számos nyuszis ajándéktárgyból is válogathatunk. A kompra felszállva megtekinthetjük a város ötletes imázsfilmjét, amelyben az Alice Csodaországban főhősnője azt a bizonyos nyulat kergetve bejárja Takehara nevezetességeit, végül pedig megérkezik Ōkunoshimára.
A legtöbb turista természetesen a nyulak miatt keresi fel a szigetet. Nem kell túl sokat keresgélni őket, hisz hasonlóan az aoshimai macskákhoz, a nyuszik is jól tudják, hogy a turistáktól finom falatokra számíthatnak, így a hajó érkezését követő pillanatban már több tíz tapsifüles fogadja a látogatókat. A nyulak hozzászoktak az emberekhez, rendkívül barátságosak, ahogy leguggol az ember, már ugranak is oda hozzá. Viszont ha nem kapják meg a répát, amire számítottak, épp olyan gyorsan faképnél is hagyják az embert, mint amilyen gyorsan odasereglettek. A nyuszik körében a legnépszerűbb látogatók természetesen azok, akik hatalmas zacskókban hozzák a rengeteg nyúleleséget. A hely külföldön való megismeréséhez nagyban hozzájárult egy pár évvel ezelőtt az internetre feltöltött videó, melyen az látható, amint egy eledeles zacskót csörgető turistát több száz nyúl vesz üldözőbe. Hogy pontosan mennyien is vannak a nyulak, nem tudni, a sziget látogatóközpontjának felmérése azonban azt állítja, hogy míg 2007-ben „csak” 300-at, 2013-ban már 700 nyulat számláltak Ōkunoshimán.
Az állatokon kívül más érdekességek is várják az ide látogatókat. Akit Ōkunoshima múltja, a második világháborúban betöltött szerepe, illetve a mérgesgáz-üzem története érdekel, felkeresheti az 1988-ban megnyílt mérgesgáz-múzeumot, valamint a szigetet bejárva rálelhet a mérgesgáz-gyár, az azt energiával ellátó erőmű, a mérgesgáz-raktárak, valamint a korabeli ütegek romjaira. Nyáron a sziget tengerpartja is népszerű, emellett működik Ōkunoshimán egy szálloda is, amelynek vendégei bérelt biciklikkel járhatják körbe a helyet, valamint használhatják a hotelhez tartozó teniszpályákat is. Ōkunoshima egyik frekventált helyén pedig rálelhetünk a látogatóközpontra, ahol a hely történetén kívül a régió, a Seto-beltenger flórával és faunájával is megismerkedhetünk.
A viszonylag könnyű megközelíthetőség, valamint az ügyes PR-tevékenység azonban azzal a hátránnyal is jár, hogy a főszezonban gyakran ellepik a szigetet a turisták: ilyenkor van, hogy megtelik a komp, és az ember csak a következő járatra fér fel. Emiatt érdemes a turisztikailag kevésbé népszerű időszakokban felkeresni a helyet. Aki tehát szeretne pár kellemes órát eltölteni aranyos nyulak társaságában, távol a város zajától, vagy érdekli a sziget történelme, ha Japánban jár, mindenképp látogasson el Ōkunoshimára!
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2018/01. számában jelent meg. Hornos Dániel: Harcigáz-gyárból nyúlsziget – Ōkunoshima története, in: Mondo Magazin, 2018/01, p. 36-37.
