Giovanni no shima – Orosz-japán konfliktus egy gyerek szemével
Mindig nehéz dolog filmen feldolgozni egy történelmi konfliktust, amely a jelenkor politikájára is kihatással van. Egy ilyen kényes témát, a második világháborút követő Kuril-szigeteki orosz-japán konfliktust kívánja megörökíteni a Giovanni no shima (Giovanni szigete) című 2014-es anime is.
Háború és felnőtté válás
Japán egyik legészakabbra fekvő szigetén, Shikotanon idilli az élet, még a világháború alatt is. Szép táj, különleges állatvilág, a természettel harmóniában élő lakosok – ebben a közösségben nevelkedik történetünk két főhőse, a tízéves Junpei és a hétéves Kanta. A fiúk elvesztették édesanyjukat, így apjukkal és nagyapjukkal élnek. Az apa a helyi katonaság vezetője, a nagypapa pedig hagyományos módon halászattal foglalkozik. Gyakori vendég a családnál a srácok nagybácsija, a vidám és humoros Hideo, aki mindig hoz valamilyen ajándékot a gyerekek nagy örömére.
Ez a háborús nehézségek ellenére is viszonylag nyugodtnak mondható környezet egy csapásra megváltozik a háború lezárultával. 1945-ben, egy nap hirtelen hadihajók közeledtére lesznek figyelmesek a lakosok. Mindenki az amerikaiak érkezésére számít, de meglepetésükre a Szovjetunió zászlaját fedezik fel a hajókon. A szovjet katonák fenyegetően berontanak egy tanórára, a gyerekek nagy rémületére, majd pedig tartósan is berendezkednek a szigeten. A japán lakosok házaiba orosz katonákat és családokat költöztetnek, így a fiúk családjának is költöznie kell.
Persze a gyerekek hamar feltalálják magukat a kezdeti meglepettség és ijedtség után. A japán és orosz gyerekek összebarátkoznak, együtt kezdenek el játszani, Junpei és Kanta pedig nemsokára már vendégségbe is megy az orosz családhoz, akiket az ő házukba költöztettek be. Junpeit lenyűgözi Tánya, a szovjet hadsereg parancsnokának szőke hajú lánya. Bár nem beszélik egymás nyelvét, nem ismerik egymás kultúráját, mégis megkedvelik egymást, és úgy tűnik, Junpei beleszeret a lányba. A film címében szereplő Giovanni név eredetére is itt derül fény. Mivel a japán nevek kiejtése gondot jelent az oroszoknak, a fiúk becenevükön (Giovanni és Campanella – Miyazawa Kenji Éjjel a galaktikus vasúton c. regényének hősei) mutatkoznak be a lánynak, innen a film címe. Miyazawa művére, mely a történetben a gyerekek kedvenc meséje, az egész film során történnek utalások: a jelenetek, amelyekben a fiúk a galaktikus vasútról ábrándoznak, talán az egész film grafikailag legszebben kidolgozott részei.
A dolgok azonban nemsokára még rosszabb irányt vesznek: a gyerekek édesapja egy illegális akció miatt orosz fogságba kerül, majd nemsokára eljön az a nap is, amikor minden japánnak el kell hagynia a szigetet. A kitelepítettek táborában a fiúk megfogadják: nem törődve a hideg téllel és a veszélyekkel, az ismeretlen tájjal, elmennek és megkeresik apjukat, hogy ismét találkozhassanak vele.
A két ország közötti konfliktust tehát a film a gyerekek szemszögéből közelíti meg, egyfajta beavatás-történetként: megjelenik a gyerekkori szerelem, a biztonságos, ismert közegből való kiszakadás, a veszélyes küldetés (ti. az édesapa megkeresése) és a felnőttek világával, a fájdalommal, szomorúsággal való szembesülés évszázadok óta jól ismert toposza.
Elfogulatlan történetmesélés
Talán ez az első egész estés anime, amely a világháború utáni japán-orosz szigetvitát helyezi a cselekménye hátterébe, így mindenképp egyedülállónak mondható. Az ötlet, hogy gyerekeket helyezzünk egy háborús konfliktusról szóló történet középpontjába, talán elcsépeltnek tűnhet, mivel sok hasonló filmet és animét láthattunk már (hogy csak a legismertebb két példát említsük: Hadashi no Gen, Szentjánosbogarak sírja), ám így képes a film arra, hogy elfogulatlanabbul mutassa be a helyzetet. Hisz ártatlan gyerekek számára nem létezik ellenséges ország, nincsenek ellenséges népek. Junpeiék hamar maguk közé fogadják Tányát, és nem tekintik esküdt ellenségüknek az oroszokat. De ugyanígy a felnőtt szereplők sem vívnak ádáz küzdelmet: a film az átlagembereket mutatja be, azokat, akik nem tehettek arról, hogy ilyen körülmények közé kerültek. Talán a film egyik legszebb jelenete, mikor a két külön tanteremben, miután elénekelték saját nyelvükön saját népdalukat, az orosz gyerekek a japánra, a japánok pedig az orosz énekre zendítenek rá. A film tehát a konfliktust elszenvedő egyszerű emberek, gyerekek szemszögéből közelíti meg a problémát, nem esik bele abba a csapdába, hogy ítéletet mondjon, nem azon van a hangsúly, melyik fél miért hibás.
Az alapötletre tehát nem lehet panaszunk, két negatívumot azonban mindenképpen kiemelnék. Az egyik az, hogy a történet némely ponton túlságosan kiszámítható, sejthetjük előre, mi fog történni a következő jelenetben. A másik negatívum pedig egyes karakterek vagy történetszálak kidolgozatlansága. A kitelepítést követően nem látjuk többet Tányát, keveset tudunk meg a fiúk nagybácsijáról, és az apa és a tanárnő közti szerelmi szál is felületes maradt. Persze ezek csak apróságok, mindezektől függetlenül egy jól összerakott, nagyon megható film a Giovanni no shima, melynek történetéhez a zenéje és a képi világa is jól illik. Mindenképp érdemes megnézni!
JTöri – A Kuril-szigetek körüli vita
A film helyszínéül is szolgáló Shikotan hovatartozása több közeli szigettel együtt még napjainkban is vita tárgyát képezi. Ezek a kis szigetek Hokkaidō (Japán négy nagy szigete közül a legészakabbik) északi csücske és az orosz Kamcsatka-félsziget között terülnek el. Egy 1855-ben Japán és az Orosz Birodalom között kötött szerződés alapján a Hokkaidōhoz legközelebb fekvő négy sziget (köztük Shikotan) japán, az északabbra fekvő szigetek pedig orosz fennhatóság alá kerültek. Azonban a második világháborút követően a Szovjetunió megszállta az előbb említett négy szigetet is, majd minden japán lakost kitelepítettek és kényszerdeportáltak Japánba. Az 1951-es San Francisco-i békeszerződésben Japán ugyan lemondott a Kuril-szigetekről, ez viszont nem oldott meg semmit, ugyanis a Szovjetunió nem írta alá a szerződést, Japán pedig a négy szigetről úgy vélekedik, hogy azok nem a Kuril-szigetek részei. Így hát a szigeteket napjainkban is mindkét ország magáénak tekinti, ami időről-időre újabb problémákat szül.
Giovanni no shima
(anime, 2014)
Rendezte: Nishikubo Mizuho
Stúdió: Production I. G.
Hossza: 102 perc
A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2014/03. számában jelent meg. Hornos Dániel: Giovanni no Shima – Orosz-japán konfliktus egy gyerek szemével, in: Mondo Magazin, 2014/03, p. 20-21.