Anime,  Mondo-cikkek

Giovanni no shima – Orosz-japán konfliktus egy gyerek szemével

Mindig nehéz dolog filmen feldolgozni egy történelmi konfliktust, amely a jelenkor politikájára is kihatással van. Egy ilyen kényes témát, a második világháborút követő Kuril-szigeteki orosz-japán konfliktust kívánja megörökíteni a Giovanni no shima (Giovanni szigete) című 2014-es anime is.

Háború és felnőtté válás

Japán egyik legészakabbra fekvő szigetén, Shikotanon idilli az élet, még a világháború alatt is. Szép táj, különleges állatvilág, a természettel harmóniában élő lakosok – ebben a közösségben nevelkedik történetünk két főhőse, a tízéves Junpei és a hétéves Kanta. A fiúk elvesztették édesanyjukat, így apjukkal és nagyapjukkal élnek. Az apa a helyi katonaság vezetője, a nagypapa pedig hagyományos módon halászattal foglalkozik. Gyakori vendég a családnál a srácok nagybácsija, a vidám és humoros Hideo, aki mindig hoz valamilyen ajándékot a gyerekek nagy örömére.

Ez a háborús nehézségek ellenére is viszonylag nyugodtnak mondható környezet egy csapásra megváltozik a háború lezárultával. 1945-ben, egy nap hirtelen hadihajók közeledtére lesznek figyelmesek a lakosok. Mindenki az amerikaiak érkezésére számít, de meglepetésükre a Szovjetunió zászlaját fedezik fel a hajókon. A szovjet katonák fenyegetően berontanak egy tanórára, a gyerekek nagy rémületére, majd pedig tartósan is berendezkednek a szigeten. A japán lakosok házaiba orosz katonákat és családokat költöztetnek, így a fiúk családjának is költöznie kell.

Persze a gyerekek hamar feltalálják magukat a kezdeti meglepettség és ijedtség után. A japán és orosz gyerekek összebarátkoznak, együtt kezdenek el játszani, Junpei és Kanta pedig nemsokára már vendégségbe is megy az orosz családhoz, akiket az ő házukba költöztettek be. Junpeit lenyűgözi Tánya, a szovjet hadsereg parancsnokának szőke hajú lánya. Bár nem beszélik egymás nyelvét, nem ismerik egymás kultúráját, mégis megkedvelik egymást, és úgy tűnik, Junpei beleszeret a lányba. A film címében szereplő Giovanni név eredetére is itt derül fény. Mivel a japán nevek kiejtése gondot jelent az oroszoknak, a fiúk becenevükön (Giovanni és Campanella – Miyazawa Kenji Éjjel a galaktikus vasúton c. regényének hősei) mutatkoznak be a lánynak, innen a film címe. Miyazawa művére, mely a történetben a gyerekek kedvenc meséje, az egész film során történnek utalások: a jelenetek, amelyekben a fiúk a galaktikus vasútról ábrándoznak, talán az egész film grafikailag legszebben kidolgozott részei.

A dolgok azonban nemsokára még rosszabb irányt vesznek: a gyerekek édesapja egy illegális akció miatt orosz fogságba kerül, majd nemsokára eljön az a nap is, amikor minden japánnak el kell hagynia a szigetet. A kitelepítettek táborában a fiúk megfogadják: nem törődve a hideg téllel és a veszélyekkel, az ismeretlen tájjal, elmennek és megkeresik apjukat, hogy ismét találkozhassanak vele.

A két ország közötti konfliktust tehát a film a gyerekek szemszögéből közelíti meg, egyfajta beavatás-történetként: megjelenik a gyerekkori szerelem, a biztonságos, ismert közegből való kiszakadás, a veszélyes küldetés (ti. az édesapa megkeresése) és a felnőttek világával, a fájdalommal, szomorúsággal való szembesülés évszázadok óta jól ismert toposza.

Elfogulatlan történetmesélés

Talán ez az első egész estés anime, amely a világháború utáni japán-orosz szigetvitát helyezi a cselekménye hátterébe, így mindenképp egyedülállónak mondható. Az ötlet, hogy gyerekeket helyezzünk egy háborús konfliktusról szóló történet középpontjába, talán elcsépeltnek tűnhet, mivel sok hasonló filmet és animét láthattunk már (hogy csak a legismertebb két példát említsük: Hadashi no Gen, Szentjánosbogarak sírja), ám így képes a film arra, hogy elfogulatlanabbul mutassa be a helyzetet. Hisz ártatlan gyerekek számára nem létezik ellenséges ország, nincsenek ellenséges népek. Junpeiék hamar maguk közé fogadják Tányát, és nem tekintik esküdt ellenségüknek az oroszokat. De ugyanígy a felnőtt szereplők sem vívnak ádáz küzdelmet: a film az átlagembereket mutatja be, azokat, akik nem tehettek arról, hogy ilyen körülmények közé kerültek. Talán a film egyik legszebb jelenete, mikor a két külön tanteremben, miután elénekelték saját nyelvükön saját népdalukat, az orosz gyerekek a japánra, a japánok pedig az orosz énekre zendítenek rá. A film tehát a konfliktust elszenvedő egyszerű emberek, gyerekek szemszögéből közelíti meg a problémát, nem esik bele abba a csapdába, hogy ítéletet mondjon, nem azon van a hangsúly, melyik fél miért hibás.

Az alapötletre tehát nem lehet panaszunk, két negatívumot azonban mindenképpen kiemelnék. Az egyik az, hogy a történet némely ponton túlságosan kiszámítható, sejthetjük előre, mi fog történni a következő jelenetben. A másik negatívum pedig egyes karakterek vagy történetszálak kidolgozatlansága. A kitelepítést követően nem látjuk többet Tányát, keveset tudunk meg a fiúk nagybácsijáról, és az apa és a tanárnő közti szerelmi szál is felületes maradt. Persze ezek csak apróságok, mindezektől függetlenül egy jól összerakott, nagyon megható film a Giovanni no shima, melynek történetéhez a zenéje és a képi világa is jól illik. Mindenképp érdemes megnézni!

JTöri – A Kuril-szigetek körüli vita

A film helyszínéül is szolgáló Shikotan hovatartozása több közeli szigettel együtt még napjainkban is vita tárgyát képezi. Ezek a kis szigetek Hokkaidō (Japán négy nagy szigete közül a legészakabbik) északi csücske és az orosz Kamcsatka-félsziget között terülnek el. Egy 1855-ben Japán és az Orosz Birodalom között kötött szerződés alapján a Hokkaidōhoz legközelebb fekvő négy sziget (köztük Shikotan) japán, az északabbra fekvő szigetek pedig orosz fennhatóság alá kerültek. Azonban a második világháborút követően a Szovjetunió megszállta az előbb említett négy szigetet is, majd minden japán lakost kitelepítettek és kényszerdeportáltak Japánba. Az 1951-es San Francisco-i békeszerződésben Japán ugyan lemondott a Kuril-szigetekről, ez viszont nem oldott meg semmit, ugyanis a Szovjetunió nem írta alá a szerződést, Japán pedig a négy szigetről úgy vélekedik, hogy azok nem a Kuril-szigetek részei. Így hát a szigeteket napjainkban is mindkét ország magáénak tekinti, ami időről-időre újabb problémákat szül.

Giovanni no shima
(anime, 2014)
Rendezte: Nishikubo Mizuho
Stúdió: Production I. G.
Hossza: 102 perc

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2014/03. számában jelent meg. Hornos Dániel: Giovanni no Shima – Orosz-japán konfliktus egy gyerek szemével, in: Mondo Magazin, 2014/03, p. 20-21.

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás