A pap – Háború a vámpírok ellen

Vámpíros történetekkel lassan már Dunát lehetne rekeszteni: rengeteg anime, manga, film és könyv foglalkozik a vérszívókkal, mind más és más körítéssel, különböző történeteket írva köréjük. Ilyen A pap – Háború a vámpírok ellen is, ami egy koreai manhwa amerikai átirata, melyben a vámpírok ismét az egész világ létét veszélyeztetik.

Ősidők óta dúl a harc a két ellenséges faj, az emberek és a vámpírok között. Az emberek mindenféle módszerrel próbálták már elpusztítani őket, ám hiába: a vámpírok erősebbek, gyorsabbak és vérszomjasabbak voltak. A harc során az emberiség szép lassan a kihalás szélére sodródott, a vámpírok ellen pedig csak a zárt városok nyújthattak menedéket. Ezeket az erődített helyeket az Egyház védte, legerősebb fegyvereik, a papok segítségével. Ők végül az emberek javára fordították a küzdelmet, legyőzve a vámpírokat, akik feledésbe merültek – de ez koránt sem a történet vége…

Mentőakció klisékkel

Az előbbi infókat mind egy rövid kis animációból tudjuk meg a film elején, ami után rögtön ugrunk is valódi helyszínünkre, egy kietlen tanyára, ahol épp vacsorához készülődnek mellékszereplőink: Owen, Shannon (apuka és anyuka), valamint lányuk, Lucy. Az idillt vámpírtámadás szakítja meg: a családból csak Lucy marad életben, akit a szörnyek elhurcolnak. Eközben az egyik zárt városban főszereplőnk, a pap rója az utcákat. Antiutópisztikus táj ez: mindenfelé vastömegek, digitális gyóntatófülkék, sötétség; a kivetítők pedig csak azt zengik, hogy „aki az Egyház ellensége, az Isten ellensége is”.

Itt talál rá a papra Hicks, Lucy szerelme, aki elmondja neki, mi történt a városon kívül. A pap engedélyt kér, hogy távozhasson, és megkereshesse Lucyt, de a püspökök ezt nem hagyják, mondván, már nincsenek vámpírok, így lehetetlen, hogy ők rabolták volna el a lányt. Közlik a pappal, hogy ha elhagyja a várost, azt az Egyház elleni cselekedetnek tekintik.

Itt kezdődik a „mentőakció klisékkel”: természetesen a pap és Hicks elhagyja a várost, természetesen az Egyház továbbra sem látja a közelgő veszélyt, természetesen Lucyt nem lehet rögtön megtalálni, és természetesen családi titkokra és egy régi barát sorsára is fény derül… Ja, és a vámpírok mindig akkor támadnak, amikor épp csönd van, és már mindenki sejti, hogy itt valami gond lesz. A történetben tehát lenne fantázia, és a cselekményt is szépen ki lehetne bontani, sajnos azonban nem így történik. A film kiszámítható, sőt nagyon is az.

Vámpírok = nyálkás szörnyek?

Ahány vámpíros film, annyi fajta vámpír – mondhatnánk ki az alapigazságot, és ezt igazolja A pap is, ahol újból másfajta megközelítésbe kerülnek a vérszívó szörnyetegek. Igen, valóban szörnyetegek: felejtsük el a Twilight szépfiúit, a Vampire Knight bishijeit vagy az újabban népszerű romantikus vámpírregények főhőseit – itt nem esik egykönnyen szerelembe a vámpírokkal az ember lánya. Sőt, kimondhatjuk: A pap szörnyetegei nem is igazán nevezhetőek vámpírnak. Nyálkás, szem nélküli szörnyetegek, akik vért nem nagyon szívnak, helyette szétharapják áldozatukat; rovarokhoz hasonlóan királynőjük van, és kaptárban élnek. Ezek alapján tehát a Blood+ chiropteranjaihoz vagy a Hellsing zombijaihoz hasonlíthatjuk őket, de inkább még hozzájuk se. Talán az egyetlen közös vonás más történetek vámpírjaival az, hogy A pap vérszívói félnek a napfénytől, méghozzá azért, mert napfény hatására elégnek.

Megszokhattuk azt is, hogy a vámpíros történetek egy részében jelentős szerephez jut az egyház. Nos, ez itt is így van, azonban az Egyház itt nem annyira vallási közösség, mint korrupt vezetők társasága – amikor főhősünk vámpírfenyegetésről beszél, egyszerűen kiátkozzák, majd ráküldik a többi papot.

Azonban a papra se úgy tekintsünk, mint a vallási közösség vezetőjére. Filmünkben a papok csak eszközök az Egyház és a püspökök kezében; csupán nagy erejű harcosok, akik az emberiség legfőbb fegyverei a vámpírok ellen.

Déjà vu és hiányérzet egyben

Talán A pap veszte lett a témája, hiszen van összehasonlítási alapunk: megannyi után bátran kijelenthetjük, hogy ez a film összességében véve, egész egyszerűen nem jó. Számos klisét vonultat fel, előre tudjuk, mi fog történni, a történet pedig sok helyen kidolgozatlan. Nem tudjuk meg, hogy az Egyház miért nem hajlandó odafigyelni a vámpírtámadásokra (hatalom? pénz? vagy egyszerűen csak hülyék?), főszereplőink érzései sem kapnak túl nagy hangsúlyt. A jellemfejlődés és a mondanivaló hiányzik, az akció pedig nem kárpótol túlságosan: a 87 perc inkább hosszúnak, mint rövidnek tűnik. A legnagyobb hiba pedig talán az, hogy olyan érzésünk van a film nézése közben, mintha ezt az egészet már láttuk volna egyszer: semmi eredeti ötlet; szinte minden elem olyan, mintha innen-onnan szedték volna össze. Horrornak nem elég ijesztő, thrillernek nem elég izgalmas, az akciójeleneteket pedig már sokszor láttuk – máshol. Összességében véve: nem ajánlott, maximum egyszer (de lehet, hogy még az is sok).

Az alapanyag nem olyan rossz

A filmet egy koreai manhwából, Hyung Min-woo Priest című művéből adaptálták. Már ha lehet ezt adaptációnak nevezni, ugyanis mind a történetet, mind a szereplőket igencsak megváltoztatták az amerikai filmváltozatban. Eredetileg a Priest főszereplője egy Ivan Issacs nevű pap, aki a történet szerint eladta a lelkét a sátánnak, Beliálnak, hogy a tőle kapott erővel legyőzhesse a gonoszt. Eközben a bukott arkangyal, Temozarela szolgái azon mesterkednek, hogy felélesszék urukat. Az ő legyőzésük Ivan feladata, hogy így megmentse az emberiséget.

A Priest 1998-tól 2007-ig futott, és 16 kötetet ért meg, melyet az amerikai és a német Tokyopop is kiadott, így mindkét nyelven könnyen hozzáférhető. A manhwára – a filmmel ellentétben – érdemes rápillantani: aki szereti a sátános-hentelős sztorikat, annak kellemes kikapcsolódást nyújthat.

A pap – Háború a vámpírok ellen
(amerikai film, 2011)
Rendezte: Scott Charles Stewart
Szereplők: Paul Bettany, Cam Gigandet, Maggie Q
Hossza: 87 perc
Forgalmazza: InterCom

Priest
(manhwa, 1998-2007)
Szerző: Hyung Min-woo
Hossza: 16 kötet
Elérhető: angolul és németül (Tokyopop)

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2011/10. számában jelent meg. Hornos Dániel: A pap – Háború a vámpírok ellen, in: Mondo Magazin, 2011/10, p. 2-3.