A császárság kincse – Feltárul a középkori Jüan és Korjó

Még szinte meg sem száradt a virtuális tinta A fény hercegnőjéről írott cikkemen, rögtön érkezett a hír, miszerint a köztévé is bevásárolt koreai történelmi sorozatból. A palota ékköve ismétlésének magas nézőszámát látva az MTVA-nak ismét egy MBC által gyártott sorozatra, mégpedig az eredetileg Ki hvanghu / Empress Ki címen futó A császárság kincsére esett a választása.

Két ország és két férfi között

A császárság kincse sok mindenben különbözik az eddig Magyarországon bemutatott K-drámáktól. Kezdjük talán ott, hogy a koreai történelem egy eddig még nem látott korszakát ismerhetjük meg a sorozatból. A hazánkban ez ideig vetített sorozatok egy kivétellel mind a Csoszon Királyság korában játszódtak. (Az egy kivétel A Silla királyság ékköve volt, melynek története az ókori három királyság korában játszódik.) A császárság kincse ezzel szemben a középkorba, az 1300-as évekbe kalauzol el minket, amikor a Koreai-félszigeten a Korjó Királyság létezett. A sorozat nagy része azonban nem Korjóban, hanem a mongol Jüan Birodalomban játszódik, így az eddigiektől eltérően nemcsak koreai, hanem mongol neveket is hallhatunk, és betekintést nyerhetünk a jüani császári palota viszonyaiba, mindennapjaiba is.

Már megszokhattuk, hogy a koreai történelmi sorozatok a főhős gyerekkorának, illetve fiatalkorának bemutatásával kezdődnek. A császárság kincsében is megismerjük főhősnőnk, Szüngnjang, a későbbi Ki császárné gyerekkorát, ám a sztori ezen része meglehetősen rövid és pörgős; hamarosan már fiatal lányként látjuk viszont Szüngnjangot. Pontosabban fiatal férfinak öltözött lányként. Igen, ez a szál ebben a sorozatban sem maradhatott ki. Ebben az időszakban Korjót többször is megtámadták az akkoriban a kínai császári trónt is birtokló mongolok, a Jüan-dinasztia. Gyakoriak voltak a háborús pusztítások, s az is, hogy korjói fiatal lányokat hurcoltak el Jüanba ágyasnak. (Korjó tulajdonképpen Jüan bábállama volt, amit az is bizonyít, hogy a korjói királyok mongol hercegnőkkel, a jüani császárok pedig korjói hercegnőkkel házasodtak.) Szüngnjang tulajdonképpen a történelmi kor áldozata: édesanyjával is egy jüani katona végzett. A fiatal lány kemény harcos: íjásztehetségét felhasználva küzd az igazságtalanságok ellen. Egy véletlen folytán megismerkedik a korjói koronaherceggel, Vang Juval; majd pedig Togonnal, a jüani herceggel is, aki később Jüan császára lesz. Míg Vang Ju egy bátor harcos, Togon az ő éles ellentéte, egy nyámnyila ficsúr. Számos viszontagság után Szüngnjang a jüani palotába kerül Togon császár szolgálójaként. A császár beleszeret a lányba, de mindeközben Vang Ju is gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. Szüngnjang tehát két férfi, és egyben két ország közé kerül. És akkor még nem is beszéltünk a háttérben folyó hatalmi harcokról, a negatív hőst megtestesítő El Temür régensről és támogatóiról… Fordulatokban gazdag, izgalmas történettel van dolgunk.

Történelmi is, meg nem is

A Mondo 2016. decemberi számában, A fény hercegnője című sorozatról szóló cikkben szót ejtettünk arról, hogy A fény hercegnőjét a rendező factionnek, vagyis fikció és valós történelmi tények keverékének tartja. A császárság kincse esetében ennek épp az ellenkezője az igaz. Csupán a történet laza vázát alkotják a történelmi események, a sztori nagy része kitalált. Így például igaz ugyan, hogy Togon Temür kánnak volt egy korjói származású felesége, Ki császárné; az ő gyermekkoráról, illetve fiatalkoráról viszont csupán annyi ismert, hogy „ajándékként” küldték a császári udvarba – nem volt tehát férfiruhába bújt amazon. Sőt, a történetírók a valódi Ki császárnét egy fényűző életet élő, korrupt, kiállhatatlan nőként írják le. Hasonlóképp más volt az igazi jelleme a korjói királynak is, akinek ráadásul a neve sem Vang Ju volt a valóságban. A sorozatban a lovagias, hős férfit megtestesítő király valójában egy kicsapongó életet élő, gyűlölt uralkodó volt, aki gyakran erőszakolt meg nőket, szolgálókat. A császárság kincse készítői tehát úgyszólván „kölcsönvettek” néhány történelmi személyiséget, és erre a vázra építve egy kalandos, szórakoztató fikciót építettek. A sorozat így mondhatni történelmi is, meg nem is.

A fentiek miatt Koreában is támadták a sorozatot. Mivel a valóságban Ki császárné egy negatív karakter volt, aki saját szülőhazáját, Korjót is megtámadta; sokan úgy vélték, nem méltó arra, hogy sorozat készüljön róla, pláne nem a történelmi tényeket megmásítva, pozitív fényben feltüntetve őt. Mindezek ellenére a sorozat magas nézettséggel futott hazájában, s számos díjat is elnyert.

Tüstént írok pár szót a magyar változatról

A magyar szöveg és a magyar szinkron megítélése mindig is megosztotta a kelet-ázsiai filmek, sorozatok rajongóit. Azoknak a rajongóknak, akik már látták eredeti hanggal az adott sorozatot, gyakran ellenszenves a magyar változat, furcsának találják a magyar hangokat. Azok a nézők pedig, akiknek behatóbb ismereteik vannak az adott kultúráról, történelmi korszakról, a magyar szövegben, kiejtésben megbúvó esetleges hibákat figyelik kritikus szemmel. Véleményem szerint A császárság kincse esetében előbbiek megelégedhetnek az eredménnyel, hiszen a színészek hangjai passzolnak az adott karakterekhez, és megfelelő a színészi játék is. Utóbbiak azonban joggal emelhetik fel a szavukat. A magyar szöveget ugyanis igyekeztek régies stílusúra szabni, valószínűleg azért, hogy ezáltal az korhűbb legyen. Ezzel viszont sokszor pont az ellenkezőjét érték el, gyakran nevetségessé téve a karakterek szájába adott szavakat. Így a szövegből valamiért szinte teljesen száműzték az „azonnal”, „rögtön” szavakat, s azok szinonimáit, és minden alkalommal a „tüstént” szót használták. Ez persze tüstént feltűnik a nézőnek, s amikor egy epizódban már több mint tizedjére hallja ezt a szót, néha egy pár perces jelenetben is akár négyszer-ötször egymás után, nevethetnéke támad. Emellett ismét előjött a hazánkban sugárzott koreai sorozatok krónikus betegsége, a császárnő – császárné, királynő – királyné szavak összekeverése is. Ugyan az angol nyelvben, melyből ezeknek a sorozatoknak a szövegét fordítják, nincs ilyen különbségtétel (a ’queen’ jelenthet királynőt és királynét is), a magyarban ez a keveredés félreértésekhez vezethet, ezért erre mindenképp jobban oda kellene figyelni. Mindemellett sértheti a fülünket a koreai, mongol, illetve kínai nevek, helységnevek magyar kiejtése is. Aki egy kicsit is ért a témához, egyből leszűrheti, hogy a probléma abból ered, hogy a magyar szövegben valószínűleg nem tüntették fel ezen kifejezések ejtésmódját, az angolos átírású szavakat pedig a színészek fonetikusan próbálták kiejteni. Ez természetesen nem a színészek hibája, a magyar változat készítőinek kellett volna figyelmesebbek lenniük ezen a téren.

Nézzük?

Aki szereti a kosztümös koreai sorozatokat, mindenképp tegyen egy próbát A császárság kincsével, valószínűleg nem fog csalódni. Ha észben tartjuk, hogy a sorozatnak nagyobb része inkább fikció, mint valóság; valamint hozzászokunk az ezúttal kissé furcsára sikeredett magyar szöveghez (ne aggódjunk, a szinkron apróbb hibáit tüstént megszokjuk), egy rendkívül izgalmas, romantikus és akciódús, kalandos fordulatokban gazdag sorozatot követhetünk figyelemmel.

A cikk eredetileg a Mondo Magazin 2017/02. számában jelent meg. Hornos Dániel: A császárság kincse – Feltárul a középkori Jüan és Korjó, in: Mondo Magazin, 2017/02, p. 6-7.